Új iskola születik
A sülysápi Móra Ferencről elnevezett általános iskola jubilál, szeptemberben lesz 50 éves. Ebből az alkalomból megemlékezünk az 50 évvel előbbi iskolák elavult rendszeréről, ahol külső körülmények gátolták a tanítás megfelelő eredményességét és az új központi iskola építésének körülményeiről.
(Folytatás. Az előző fejezeteket lásd lapunk korábbi számaiban.)
Tápiósülyben még az 1960-as években is öt helyen, egymástól több száz méterre lévő épületben tanultak a diákok. A nyolc tanév alatt sok diák mind a négy épületben megfordult. Jártak a temető, kultur, öreg és új iskolába is. Az alsó és felső tagozatos gyerekek a 8 tanteremben váltott műszakban, hol délelőtt, hol délután tanultak. A szőlősi gyerekek 4. osztályos korukig a Moller kastélyban kialakított tanteremben, az úgynevezett szőlősi iskolában tanultak összevont 1-4. osztályig.
1970-ben újból egyesítették Tápiósülyt és Tápiósápot Sülysáp néven, ennek következtében két iskola lett a településen. Megkülönböztetésül a sülyi az I. számot, a sápi a II. számot kapta. A két falu egyesítése felgyorsította egy új, központi iskola építésének igényét is, hiszen mindenki tudta, hogy tarthatatlan körülmények között tanulnak a sülyi gyerekek. A nagyközség vezetői megfelelő helyet kerestek az épület számára, amit hamarosan meg is találtak. A Malom utcában, a volt katonai barakk tiszti lakóépületeit a 2. világháború után lebontották, a terület több mint 20 éve üresen tátongott. Közel a központhoz, a forgalmas utaktól távol és vele szemben a hatalmas focipálya. Ideálisnak bizonyult ez a terület.
A munka rohamléptekben indult meg. A tervezést majd a kivitelezést a TÖVÁL szakemberi végezték, de a falu minden lakosa – közvetve vagy közvetlenül – részt vett benne. Az összefogás anyagi téren is jelentkezett. Benkó József, a Virágzó Termelőszövetkezet elnöke az iskola megépítéséhez egymillió forint értékű anyagot, társadalmi munkát, segítséget ajánlott fel, mely összeg a végén meghaladta a másfél millió forintot. A tsz dolgozói az építkezés alatt lajtkocsival minden reggel egy tartály vizet vittek a kiszáradt kútba a beton és malterkeveréshez. „A helyi ÁFÉSZ 50 ezer forint készpénzt adott, segített a lakosság, a pedagógusok, a gyerekek, mindenki, aki csak segíteni tudott. És adta az iskolához Művelődésügyi Minisztérium a maga nyolcmillió forintját.” Az iskola igazgatója, Molnár Istvánné az építkezés alatt mindenütt jelen volt, intézkedett, szervezte a munkát. A nagyszabású összefogás eredményeként mindössze két év alatt elkészült az új iskola.
Az új központi iskolaavató ünnepségére 1972 szeptemberének első napjaiban került sor. Az ünnepi eseményen ott volt a nagyközség apraja, nagyja. A vendégek között Szabó János helyi tanácselnök, Benkó József a Virágzó Tsz elnöke mellett Bata János országgyűlési képviselő, a Pest megyei Tanács, a megyei művelődésügyi osztály, a Monori Járási Hivatal, a Hazafias Népfront képviselői álltak.
„Kívánom, hogy a pedagógusok megfelelő körülmények között még jobb eredményeket érjenek el, ugyanezt kívánom a gyerekeknek is, s a község lakóinak azt mondom: legyenek büszkék az iskolájukra, mert büszkék lehetnek rá. Ez az iskola hirdeti az összefogás nagyszerű példáját.” – mondta Guba Pál a megnyitó beszédében.
„Az ünnepség keretében Németh Erzsébet és Faragó György nyolcadikos, valamint Majzinger Éva hetedikes úttörők verssel köszöntötték a megjelenteket, majd Trepák Rózsa, a II. számú általános iskola úttörőcsapata nevében emlékszalagot kötött az ünneplő I. számú Általános iskola úttörő-csapatzászlajára.”
A bejáratnál elhelyezett nemzeti színű szalagot Guba Pál, a monori járási pártbizottság első titkára vágta át, majd Molnár Istvánné igazgató átvette az új intézményt a nagyközség nevében. A jelenlévők ezek után léphettek be az előcsarnokba, osztálytermekbe, folyosókra, korszerű, vízöblítéses mosdókba. Felemelő érzés volt „a gyönyörű, emeletes, 8 tantermes, tornatermes, napközi helyiséges, új iskola.” A régi négy iskolaépület ezzel betöltötte rárótt feladatát, a hosszú évtizedekig gyerekek zsibongásától hangos termeik végleg elcsendesedtek, új, másfajta teendők vártak rájuk.
A szőlősi alsó tagozatos tanulók azonban továbbra is a kastély egy tantermében tanultak 1991-ig, amikor átadták az új tagiskolát. Ebben jelenleg 7 tanterem, 1 számítástechnika terem, egy kis foglalkoztató terem és könyvtárszoba áll rendelkezésükre.
Az eltelt 50 évben kibővült és évről évre szépült, vált egyre modernebbé a központi iskola. Jelenleg 18 tanterem, 1 könyvtárszoba, 1 tornaszoba, 1 számítástechnikai terem, két udvari rész, kézilabdapálya fogadja a kb. 400 tanulót. Az iskola 1997-ben felvette a Móra Ferenc nevet.
E sorozatban az iskola történetének csak egyes fejezeteit igyekeztem feltárni, ezek csak pillanatképek, a teljes történet és az elmúlt 50 év bemutatása további levéltári kutatásokat igényel.
Ajánlom e visszaemlékezést a jelen tanuló ifjúságnak, hogy értékelni tudják a kényelmes, modern iskolájukat, hogy meglássák, átérezzék a nagy- és dédszüleik, őseik nehéz körülményeit, akik mind ezek ellenére vágyták a tudást.
Irodalom: Pest Megyei Hírlap és Molnár Istvánné kézirata
Zemen Pálné
