A sonkafőzés titka az áztatásban rejlik. A sonkánkat a sósságtól függően áztassuk be hideg vízbe, legalább a főzés előtti este. Ennek köszönhetően egyrészt kiázik a só egy része, másrészt puhább, omlósabb lesz. Ha tudjuk, cseréljük le áztatás közben egyszer a vizet.

Ne vágd le a zsíros részt! A klasszikus sonkán kb. 2-3 cm zsíros rész van, amelyet nem szabad levágni főzés előtt, még akkor sem, ha azt a későbbiekben nem akarjuk elfogyasztani. Ez védi meg a sonkát a kiszáradástól.

Másnap öntsük le amiben ázott és a főzéshez friss vizet forraljunk fel, annyit, hogy éppen ellepje a sonkát. Ha felforrt a víz, vegyük takarékra a lángot – a legkisebb fokozaton – gyöngyözve főzzük, úgy lesz a legfinomabb. Általában annyi órát kell főnie, ahány kiló a sonka, de kilónként elég lehet 40 perc is, hústűvel teszteljük. Ha a tű már könnyen belemegy, lekapcsolhatjuk alatta a lángot. Ha csont is van a húsban, akkor van készen, amikor az már könnyen kijön belőle.

A főzővizet érdemes ízesíteni: babérlevéllel, egész borssal, vöröshagymával, fokhagymával vagy tetszőleges zöldfűszerekkel. Sót nem szabad a főzővízbe tenni, hiszen még az áztatás után is elég sós marad a sonka. Ha készen van a sonka, a levében hagyjuk kihűlni, ha kivesszük a levegőre, könnyedén kiszárad, és megkeményedik. A főzésből visszamaradt levet nem érdemes kidobni – jó alapja lehet egy bablevesnek vagy krumplilevesnek, főzelékeknek, ráadásul mélyhűtőben sokáig eláll. Tojást is főzhetünk benne, ami ennek köszönhetően kapni fog egy enyhén füstös, kellemes aromát.

Tárold okosan! A megfőtt sonkát ne zárd be dobozba, vagy fóliába, inkább csak egy konyhai törlőbe csavarva tárold a hűtőben.