Sülysáp Város önkormányzata idén október 23-án 18 órától tartott ünnepi megemlékezést, hagyományosan a Fáklya emlékműnél, az 1956-os forradalom és szabadságharc 64. évfordulója alkalmából.

A koronavírus járványra való tekintettel, idén valamivel kevesebben, de azért szép számmal jelentek meg az érdeklődők a megemlékezésen, mely a Himnusz közös eléneklésével kezdődött. Ezt követően elhangzott Szabó László Dezső: Október 23. című verse, Horinka Dóra előadásában, majd Katus Norbert alpolgármester ünnepi beszéde következett. Alpolgármester úr beszédének központi gondolata a forradalmat eláruló és a nemzet szabadsága mellett a végsőkig kitartó magyarok gondolatvilága közötti mély szakadék volt:

„64 éve a világháborúkban, Trianonban kivérzett, diktatúrák által taposott magyar nemzet utolsó erejét összeszedve feltápászkodott, és nekifeszült a kommunista birodalomnak. A heroikus és tiszta fellángolást azonban – tragikus módon – sajátjaink közül is sokan akarták elfojtani. (…)

A moszkvai felkérésnek eleget téve, szövetséget kötöttek az elnyomókkal, és lelkület eladva, saját népük ellen fordultak. Ők voltak a kommunista diktatúra hazai kiszolgálói: Kádár, Münnich, Marosán, Nyers Rezső, Apró Antal, Biszku Béla és a többiek…

Nem először történt ilyen: szellemi, politikai elődjeik már a 19-es Tanácsköztársaság előkészítésekor hasonlóan gondolkodtak: csatlakozzunk valami nagyobb, átfogóbb, több nemzetközi haszonnal kecsegtető irányzathoz, olvasszuk bele nemzetünket, adjuk fel önállóságunkat a remélt konc és a külföld elismerése érdekében… (…)

Az évszázados elnyomatottság és a nagyhatalmak közötti őrlődés lassan két táborra osztott minket: az ellenállókra és az együttműködőkre. Az együttműködés gondolatát pedig a 20. században halálosan megfertőzte az internacionalizmus vírusa… (…)

1989-90-ben egy idegen fegyveres megszállásnak és egy népelnyomó diktatúrának vetettünk véget, de akkor még nem láttuk tisztán, hogy ugyanúgy ott szervezkedtek azok, akik az új világrendnek is legnagyobb kiszolgálói lettek néhány év alatt. (…)

Mintha az 56-os harcok puskaporos illata még ma is érezhető lenne. A globalitás és a nemzeti lét világlátása, világérzékelése közötti, végtelenül mély szakadék határozza meg századunkat. (…)

Emlékezzünk: 1956 októberében az emberi természet legszebb oldalát mutattuk meg a világnak. Az 56-os magyarok hitet adtak nekünk, hogy a legreménytelenebb helyzetből is van kiút. Példát mutattak bátorságból, önfeláldozásból és kitartásból.

Nekik is köszönhetően, nekünk ma nem kell fegyvert fognunk, nem kell életeket áldoznunk szabadságunkért.”

Az ünnepi beszéd után Povázson Panna, a Móra Ferenc Általános Iskola 4. osztályos tanulója következett, Magyarország az én kedves szép hazám kezdetű népdallal, majd Köncse József segédlelkész mondott egy imát az áldozatok emlékére.

Október 23-i programunk az ünnepi koszorú elhelyezésével zárult, idén rendhagyó módon egy koszorúval tisztelegtünk az áldozatok emléke előtt. Sülysáp Város koszorúját Horinka László polgármester és Katus Norbert alpolgármester helyezték el az emlékműnél.

Köszönjük, hogy eljöttek és együtt emlékeztünk ’56 hőseire!

Lászlóné Dósa Nikoletta – intézményvezető WAMKK

(forrás: www.sulysap.hu)