Épületek és lakóik – Tűzoltószertár, önkéntes tűzoltók

„Tápiósápon 1864-ben 27 ház lett a tűz martaléka. Sülyben 1869-ben volt nagy tűzvész … szeptember 10-én éjjel kettő és három óra között Szabó János faluközepén álló lakóházánál keletkezett tűz, lángra lobbantott további 14 házat, és azok is porig égtek” – olvashatjuk Sülysáp történetében. Ekkoriban gyakran keletkezett tűz, hiszen szabadkéményes, zsúpfedeles házak sorakoztak egymás mellett. A falubeliek „tüzilármát” csaptak, félre verték a harangokat, kolompoltak, hogy így hívjanak segítőket az oltáshoz. A tűz oltása igen kezdetleges eszközökkel folyt, mindössze vödrök, csáklyák és lapátok álltak az összeszaladók rendelkezésére.

Évszázadokon át lehetett hallani a figyelmeztetést: „Tűzre, vízre vigyázzatok, hogy le ne égjen a házatok! Kérjétek a Szent Flóriánt, hogy oszlassa el a nagy csapást.” De ha a tűz elszabadult, kevésnek bizonyult a figyelmeztetés, a tűzoltók védőszentjéhez intézett fohász. Gr. Széchenyi Ödön, a magyar állami tűzoltóság megszervezője tudta, hogy hatékony összefogásra van szükség: „Önkéntes tűzoltó egyletek alakulása édes hazánk városaiban és községeiben mindenek felett szívemen fekszik. Erős meggyőződésem lévén, hogy a tűzvész elfojtása hamarább és hatályosabban eszközölhető a lelkesültséggel párosult közerőnek czélszerü s rendszerinti irányzása által.”

Ki az, aki a saját egészségét, életét teszi kockára, hogy megmentse mások életét és vagyontárgyait? Mindezt teszi önkéntesen és ingyenesen? A választ mindenki tudja: az önkéntes tűzoltó.

Tápiósüly közgyűlése 1909. október 24. napján kezdeményezte az önkéntes tűzoltó–testület megszervezését. Az alapszabály tervezetet 1910. évi április 1-én „látta a m.kir. belügyminister”. Eszerint 110 éves az Önkéntes Tűzoltó–Testület Sülysápon.

Tápiósápon az önkéntes tűzoltó-testület alapszabályát 1926. évi április hó 25. napján tartott közgyűlésen fogadták el. A magyar királyi belügyminiszter a kiegészítő megjegyzéseivel 1926. évi július hó 14-én hagyta jóvá, majd augusztus 14-én Pest–Pilis–Solt–Kiskun vármegye alispánja „az egyesületekről vezetett nyilvántartásba” föl is jegyeztette.

A 20. század első évtizedeiben tehát Tápiósülyben és Tápiósápon is megalakultak az önkéntes tűzoltó-testületek kb. 25-25 fővel. Fő támogatóik az elöljáróság mellett a helyi birtokosok és nagygazdák voltak. A ló vontatta fecskendőn kívül kézi szerszámokkal és eszközökkel is rendelkeztek. Egyenruhájukat a magyarországi tűzoltó-testületek egyenruhája szerint ismerték el kötelezőnek. Saját zenekaruk a felvonulásokon és bálokon muzsikált.

A tűzoltószertárak

A tűzoltószertárak a két falu központi helyén épültek, közel a községházakhoz. Sülyben jelenleg is ugyanazon a helyen találjuk (Fő u. 77.), ahol megalakulása idején, (ekkor a községháza még a Fő úton volt). Sápon a régi községháza udvarán (Kossuth L. u. 204.) kezdetben egy deszkaépületben kapott helyet, de idővel a testület tagsága 50 főre gyarapodott, ezért a szertárat, szereket, őrszobát folyamatosan bővítették, szépítették. „Az elavult tűzoltószertár helyett társadalmi munkával 1954-55-ben felépítettek egy 3 szer állásos tűzoltó szertárat őrszobával.”2 A sápi községháza épületét és a szertárat is lebontották már.

„Minden évben szüret táján megrendezték a szertár előtt a szüreti bált. Lovas kocsikkal, a lányok népviseletbe öltözve végig vonultak a falun. A parancsnokok egyenruhába, az összes kitüntetéssel a ruhájukon ügyelték végig az összejöveteleket.”1

Önkéntes tűzoltók

Az önkéntes tűzoltó–testület alapszabálya aprólékosan rendelkezett a működés részleteiről. Az alapszabály pontosan meghatározta azt is, hogy kik lehettek az önkéntes tűzoltó–testület tagjai.
„6. §. A testület tagjai: tiszteletbeli, alapító, pártoló és működő tagok.”
A tüzek oltásában a működő tagok, vagyis az önkéntes tűzoltók vettek rész a parancsnok vezetésével. Róluk az alapszabály ezt írja:
„13. §. Működő tag lehet minden feddhetetlen jellemű férfi, ki tizennyolcadik életévét betöltötte, továbbá ép és egészséges testalkatú. Felvétel végett a parancsnokságnál kell jelentkezni; a felvétel parancsnoksági ülésen történik, mely alkalommal az új tag ünnepélyes fogadalmat köteles tenni.
Fogadalom. „Én N. N. ezennel fogadom, hogy az X-i önkéntes tűzoltótestületnek rendes és pontos működő tagja leszek s becsületszavammal és kézadásommal kötelezem magamat a testület alap- és szolgálati szabályainak, nemkülönben minden egyes határozatainak pontos megtartására.”

A működő tagok a felvételük után őrszolgálatot láttak el. Erre igen nagy szükség is volt, mert 1930-ban az épületeket 47,5%-ban nád és zsúp fedte. Ezek rendkívül tűzveszélyes anyagok, ezért a hatóságok nem véletlenül szorgalmazták ezeknek a házaknak a cseréppel való fedését. Nyáron a szérűskertekben összerakott szalmakazlak okoztak veszélyforrást, hiszen a cséplőgéppel, az úgynevezett tüzesgéppel a kazal mellett kellett dolgozni. A gazdákat is kötelezték 100-200 liternyi víz tárolására a kazal közelében. „Aratás idején a szertárnál éjjel-nappal két gazda őrködött azzal a feladattal, hogy ha baj van, azonnal tudjanak segíteni. Akkor még lovas kocsik voltak, raja a vizes lajt.”1

Az 1930/31-ben megjelent Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegye ismertetőjében az egyesületekről olvashatjuk, hogy Tápiósülyben: „Kötelezett Tűzoltóság. Parancsnok Losonczi Lajos” vezető jegyző, „Tápiósápon az Önk. Tűzoltó Egyesület parancsnoka: Lilik István” főjegyző.

Tápiósápon a “legelső testületi tagok sorába tartoztak: Béki Kálmán, Dulc István, Kohl Gyula, Horváth József, Czirinkó József, Lukács Sándor, Horinka István, az 1950-es évektől Mészáros József, Trepák Mihály és Kapás József.
Felszerelésünk kezdetben 1 db kocsi fecskendőből állt, amely a további években még kiegészült 1 db lajtos fecskendővel. … ezek akkoriban fáklyákkal voltak felszerelve, hogy az esetleges éjjeli kárelhárítási munkálatoknál megfelelő látási viszonyok legyenek. Szükséges volt a múltban, hogy a község lakossága is aktívan kivegye részét, hiszen a fecskendőket csak kézzel lehetett működtetni.
Gyakorlataink 4-5 esetben évente. Tűzesetek, amelyeknél be kellett avatkoznunk nagyobbrészt zsúptetős házak égése, valamint szérű tüzek alkalmával történt.”2

„Tápiósülyben az első vezetők közé tartozott: Szabó József (Zsuzska Józsi bácsi), utána Ragula Lajos, Soós Mihály.”1

A rendszeres gyakorlatoknak és felkészítéseknek köszönhetően a helyi önkéntes tűzoltók sok tüzet tudtak megfékezni a gyors és szakszerű oltással.

Az egyesületek működése a háborús időszakban is folyamatos volt, később, a két település első összevonásától (1950-54) függetlenül is tovább működtek. A felszerelés kiegészült egy előfogat nélküli mozdony fecskendővel, majd a 60-as években 400 és 800 l/perces kismotorfecskendővel. A tagok minden évben több rajjal részt vettek járási tűzoltóversenyeken jó eredményekkel. A rajokat Sápon Kapás József készítette fel a versenyekre.

„Tűzoltó leszek”… sok-sok gyerek álma. Az 1950-es évektől az általános iskoláskorú fiúknak és lányoknak is, – bárcsak gyakorlat formájában, – de megvalósították ezt az álmát. Rendszeres foglalkozásokat tartottak nekik, felkészítették őket a diákversenyekre. Ilyen versenyt rendeztek járási és megyei, majd országos szinten is. A helyi diákok 1951-től mindig részt is vettek ezeken a rendezvényeken: Tápiósülyben, Monoron, Úriban, Maglódon, Ecseren, Nyíregyházán, Üllőn, Mendén, Pilisen, Vecsésen. Az egykori gyerektűzoltók, akik sikert sikerre halmoztak, mára már nyugdíjasok, de örömmel emlékeznek vissza azokra az évekre.

1970-ben a két falu ismét egyesült, de a két önkéntes tűzoltó egyesület megmaradt, egyes és kettes számú egység néven dolgoztak tovább.
„Németh Benedek halála után László Tibor lett az önkéntesek parancsnoka. 60-80 személy oktatását, felkészítését végezte. Örömmel jöttek a fiatalok gyakorolni.”1

Sülysáp Bogdán Flórián Önkéntes Tűzoltó Egyesület

A rendszerváltást követően egyesült az 1. és 2. szervezet majd 1993-ban „László Tibor javaslatára a Sülysápi Önkéntes Tűzoltó Egyesület felvette Bogdán Flórián nevét.”1

Bogdán Flórián (1942-1963) az 1963. szeptember 8-án Tápiósápot és Tápiósülyt elöntő Tápió patakból való mentés során a kivezényelt tápiószecsői katonai alakulat tagjaként hősi halált halt. Halála után néhány évvel később az az utca kapta meg a nevét, ahol életét áldozta fel, amikor a Holecz család megmentésére sietett. A Móra Ferenc Általános Iskola rendszerváltás előtti úttörőcsapata is az ő nevét viselte és minden évben méltón megemlékeztek róla. „1993-ban László Tibor, az Sülysápi Önkéntes Tűzoltó Egyesület parancsnoka kezdeményezésére Bogdán Flórián emlékére a róla elnevezett utcában egy kopjafát állítottak”.1 Neve és példaértékű tette a mai napig köztünk él.

Az egyesület tevékenységei

Az önkéntes tűzoltó egyesület idén már 110 éve óvja, védi Sülysáp lakosainak életét és értékeit, s ahogy régen is, most is ugyanaz a cél vezérli tagjait: segíteni a bajbajutottaknak, életet, vagyont menteni. Napjainkban az egyesület tagjai készenléti ügyeletet látnak el, ezzel is segítve a hivatásos állomány munkáját. 2007 őszétől az egyesületben nagy változások történtek. „László Tibor idősödő, beteg korára tekintettel, a legnagyobb tisztelettel adta át a parancsnokságot Minkó Józsefnek és nagyon sokat segítő feleségének, Piroskának, akik újult erővel az új szertár felépítésével nagyon szépen viszik tovább az egyesületet.”1

Az új vezetőség napi szervezéssel 24 órás ügyeletet kezdett ellátni, így bármikor hívhatják őket bevetésre, nemcsak tűzhöz, hanem vihar, árvíz idején vagy balesetekhez. 2009-ben egy nagyobb tűzoltó autót tudtak megvásárolni Németországból egy helyi vállalkozó segítségével, ezzel nagyobb tüzek illetve műszaki mentések terén is komolyabb feladatokat tudnak megoldani.
2012. augusztus 20-án az egyesület Sülysápért Díszoklevelet kapott az önkéntes tűzoltási és kármentési területeken végzett sokévnyi áldozatos munkáért. Vonulásaik száma és hatékonysága az elmúlt időszakban megtöbbszöröződött, amelyekről folyamatosan tájékoztatják az érdeklődőket weblapjukon.
A Fő utcai szertár az évek múltával kicsi és korszerűtlen lett. Sem mosdó sem fűtés nem volt benne. 2010-ben kezdték meg átépíteni, bővíteni. A tagság összefogásával, pályázatokon befolyt pénzből, támogatások, adományok felhasználásával és sok-sok társadalmi munka eredményeként épült újjá 2015-re.

Zemen Pálné

https://www.facebook.com/Múlt6-atlan

Irodalom:
1 László Tiborné: Sülysápi önkéntes tűzoltóság története (kézirat)
2 Kapás József: A tűzoltóság történelme (kézirat)

Fotógaléria