December 24-ét Sülyben karácsony „bőttyének” vagy szentestének nevezték. A hagyományokat Kormány Sándorné dolgozatából idézzük fel.
„Ádám – Éva hajnalba bedagasztották a kalácsot, kelt kalácsot sütöttek egy tésztábú, mákos csavartat vagy mákos patkót, túrós batyut, szilvalekváros buktát, üres pogácsát, vagy üreskalácsot. Az én gyerekkoromba nem ismertük a süteminyt. Ezen a napon karácsony bőttye van. Így az éféli mise után igazán jóllaktunk. Vót kolbász, tokalja szalonna, sülve hurka és a sok jó kelt tészta. Karácsony előtti este, szentestén apraja–nagyja a falunak elindútak szent karácsonyt köszönteni. Ezzel a kis énekkel:
Dicsértessék a Jézus Krisztus
Az angyalok egy seregbe,
Összegyűltek az egekben,
Lerepültek Betlehembe,
Egy istálló közelébe.
Nagy dicsőség az Istennek,
Békesség az embereknek,
Gyönyörűen énekeltek,
A pásztoros megijedtek.
Ne féljetek, keljetek fel
Betlehembe menjetek el,
ott született a Jézuska,
a világnak megváltója.
Összeszedték ruháikat,
Beterelték nyájaikat,
Felkészültek, s elindultak,
Jézuskához eljutottak.
Leborultak és imádták,
Szent kezeit csókolgatták,
Ajándékul kisbáránykát,
Vitték szívük tisztaságát.
Ezeknek az emléknapja
Szent karácsony éjszakája,
Az írás beteljesedett,
Maguk is örvendezzenek.
Házrú–házra ment az éneklés. Vót, amikó még két–három csapat is énekelt így az ablak alatt. Diót attak érte és megköszönték. Az egísz falu ment az éjféli misére. Az iskolás gyerekek a harmincas évek második felébe betlehemi szindarabot is jáccottak. Nagyon szép vót.
Másnap István napja vót. Itt is köszöntéssel kezdődött a délután. Aki István napján betér vendégnek és a gyerekek is nagyok vótak az Istvánok szemibe. Pizt, de csak filléreket és diót attak. Ezt is nagyon megköszönték. Ugyanígy vót a harmadik nap a János nap is. Mindkét névnapon ezt énekelték:
Örvend az ég vigassággal, dicséretekkel,
Ragyog a nap sugarával tiszta fényében,
Csillagok föl derülnek, ha már összekerülnek,
Mind hogy napját ma szenteljük nevezetednek.
Lám a híres apoló is viszi hárfáját,
Édesdeden veregeti kedves nótáját,
De remélem mind ezek tégedet üdvözőnek,
Mind hogy napját ma szenteljük nevezetednek.
Éljen István / János / éljen, éljen (3-szor)
Azt kivánnyuk szivesen, hogy az Isten éltessen
Testi , lelki áldásokkal szerencséltessen.
Így is mondtuk viccesen:
Éljen István éljen, éljen
A kutyátú sose féjen,
Végyen föl egy bunkósbotot,
Üsse agyon a kutyákot.
Mind a három nap az ablak alatt, kint az udvaron vót az ének, csak akiket behittak a közeli rokonok, ezek bent énekőték el. Tápiósülyben az 1950-es, 60-as évekig köszöntöttek a gyerekek szentestén, István és János estéjén, de sok családnál a mai napig eléneklik a karácsonyi köszöntőt.”
A karácsonyi ajándékozás nem olyan régi szokás. Az 1930-as években a gyerekek már kaptak némi játékot, de nekik is a karácsonyfa jelentette az igazi örömöt. A karácsonyfát a szülők díszítették fel 24-én délután, míg a gyerekek elmentek karácsonyt köszönteni. A díszek igen egyszerűek voltak: ezüstpapírba csomagolt dió, keksz.
