Advent, december 6. Mikulás napja, december 13. Luca-napja, ostyasütés, ostyahordás, Szent család-járás, betlehemezés, december 24. Sápon Ádám Éva napja, december 24. Sülyben karácsony „bőttye” vagy szenteste, december 26. István napja, december 27. János napja, december 28. Aprószentek napja, december 31. Szilveszter napja

Advent mozgó ünnep, a november 30-hoz legközelebb eső vasárnappal kezdődik, s tart egészen karácsonyig. Régen ebben az időszakban nem mulatoztak, nem tartottak bálokat, böjtöltek, szerdán és szombaton nem ettek húsételeket.  Az időszakhoz számos szokás, egyházi szertartás kötődik. Napjainkban is tartanak adventben hajnali misét, rorátét. A közvilágítás előtti időken viharlámpákkal vonultak az asszonyok a templomba.

Nem olyan nagyon régi hagyomány az adventi koszorú készítése. A karácsonyt megelőző négy vasárnapon, ahogy egyre rövidülnek a nappalok, egyre több gyertya lobban fel a koszorúkon.

December 6. Mikulás napja a helyi szokások között fiatalnak mondható. A két világháború között kezdték el kirakni a cipőjüket a gyerekek az ablakba, amibe éjjel cukor és dió került. A helyi fonóházakban ekkoriban a lányok, asszonyok azonban már látták is az akkor még fehér ruhát viselő Mikulást és az őt kísérő, feketébe öltözött krampuszt, akiknek pár szem cukrot adott ajándékba. „Itt a Mikulás verset mondott, a krampusz a lányokkal incselkedett”1

December 13. Luca-napjához számos szokás, hagyomány kapcsolódik. Nem volt szabad ezen a napon varrni, mert bevarrják a tyúkok fenekét. Nem volt szabad semmit kölcsönadni, de főleg tojást nem, mert elviszik a fizetséget. Nem volt szabad tyúkot vágni, mert a következő évben nem tojnak majd a tyúkok. Ezen a napon a baromfikat egy hordóabroncsban etették, hogy a következő évben szét ne menjenek, maradjanak együtt a jószágok. A földre fektetett abroncsba többféle magot is szórtak, hogy jobban tojjanak a tyúkok. Luca napján az ajtókra, még a tyúk- és disznóólakéra is egy jó nagy gerezd fokhagymával keresztet rajzoltak, hogy az ártó szellemeket távol tartsák.

„Sápon egy férfi, egy legény fehér szoknyát, fehér blúzt és fehér kendőt vett magára, az arcát fehér festékkel kente ki. Több legény kíséretében eljött a fonóházakhoz. Ajándékokat: cukorkát, csokoládét hozott magával és adta fonóbeli lányoknak, gyerekeknek…..Sápon azt mondják, hogy a lucaszéket Luca napkor kellett elkezdeni csinálni, hogy karácsonyra legyen kész. Akkor elvitték a templomba, hogy meglássák a boszorkányokat….Sülyben a lucaszék készítőjét az éjféli miséről hazatérőben támadták meg a boszorkányok. Hogy ne bánthassák, mákot szőrt, s így a boszorkányok nem tudták addig utolérni, amíg a mákot össze nem szedték.”1

A lányok jósoltak is ekkor. 13 kis cédulára fiú neveket írtak, s karácsonyig minden nap egyet elégettek. Csak az utolsón lévő nevet olvashatták el karácsonyeste, s a rajta lévő névből következtettek, hogy olyan nevű lesz majd a férjük.

Néhányan még napjainkban is írják, hogy a Luca-naptól karácsonyig tartó 12 napon milyen az idő, mert ebből következtetnek a jövő évi időjárásra. Ezek szerint Luca-nap a januári, Ádám-Éva napja pedig a decemberi időjárást jelzi. Ha például december 16-án esős az idő, akkor áprilisban is eső várható.

Luca napján egy virágcserépbe búzát ültettek, amely karácsonyra kizöldült és a karácsonyfa alá tették.

Ostyasütés, ostyahordás

Sápon a karácsonyi előkészületek egyik fontos eleme az ostya beszerzése volt. Napjainkig néhány családban élő hagyomány, hogy „Ádám-Éva estéjén, mindenki kap egy nagy ostyát, amit mézbe mártanak és így eszik meg. Egy ostyát a levesestál alá is tesznek, hogy az asztalon mindig legyen kenyér.” (Szabó Lajosné) Sápon a karácsonyi ostyát régen a harangozó sütötte. Az 1930-as évektől majd negyven évig özv. Horváth Józsefné szülei voltak a harangozók, és ők sütötték a karácsonyi ostyákat is, melyeket a plébánián lehetett megvenni, de ha valaki kérte, akkor el is vitték neki.

A szentcsalád-járás

A szentcsalád-járás katolikus szokás, melyet még napjainkban is végeznek. A Szent Családot ábrázoló képet a hívek a karácsony előtti estéken minden nap másik házhoz visznek, hogy jelképesen szállást adjanak a Szent családnak. Imákat mondanak, énekelnek. 

Betlehemezés

A betlehemezés szintén napjainkig érő népszokás. A fő kelléke egy kicsiny istálló, melyben a Szent Család látható. A kis makettel pásztoroknak és angyaloknak öltözött gyerekek járják az utcákat a karácsony előtti napokban. Házról-házra menve bekopogtatnak, és ha beengedik őket, előadják pásztorjátékukat. A háziak almát, diót adtak nekik, később némi pénzadománnyal viszonozzák az előadást.

Disznó vágás

Karácsonyra nemcsak a lelket, hanem a testet is elő kellett készíteni. „Karácsonyra mindenki igyekezett disznót vágni. Így monták, ha még egy ökölnyit is. … Áltlába a Karácsony hetibe vót a disznóvágás. Ez nagy öröm vót, főleg a gyerekeknek. Szalmával pörköltek, a kis tüzet a gyerekek ápóták. Alig vártuk, hogy pirújon meg a disznó füle, mire megpörkőték a disznót nem vót füle. Tíz órára megfőtt az abárlébe a tüdő, máj, szív, jó husos szalonna, a nyelv, ebbű jóizűt ettünk. Délbe jó pörkőttet főztek krumplival, savanyúval…. Este vót a disznótor. A vacsorán az első fogás a tarjaleves, a második a leveshús tormával, harmadik a hurka, májas és véres, negyedik a sűtt hús, kolbász, az esze és a jó hájas pogácsa.” (Kormány Sándorné)

A disznóvágás kemény munkája mellett alkalom adódott a viccelődésre is. Tápiósápon több mátoha is bekopogott disznótoros vacsora idején. Ők rokonok, szomszédok voltak, akik rongyos ruhát vettek magukra, arcukat bekenték korommal. Tréfálkoztak a háziakkal, néha verset is mondtak: „Mink is fogtuk fülit, farkát, adjanak egy darab hurkát.” A háziak megkínálták őket, de legtöbbször inkább haza vitték a kóstolót. Sülyben hasonlóan zajlott, de itt pacúroknak nevezték a hívatlan vendégeket.

        December 24. 25. 26 – Karácsony             

December 24-ét Sápon Ádám Éva napjának nevezték.  A hagyományokat Szabó Lajosné segítségével idézzük fel.

„Sápon az ünnepi készülődés még december 23-án este megkezdődött, amikor a gazdasszony bedagasztotta a karácsonyi bejglinek a kelt tésztát. Másnap korán keltek. A karácsonyfa ekkor már ott lógott az asztal fölött a gerendára erősítve, rajta alma, dió, keksz és kis vatta pamacsok. Elmentek az utolsó hajnali misére a háziasszonyon kívül, aki hozzá látott a sütéshez. Mikor a többiek haza értek a templomból, frissen sült káposztás lepénnyel és túrós buktával várta őket. Ez volt a reggeli cikória vagy frank kávéból főzött feketekávéval. Ezen a napon böjt volt egészen éjféli mise végéig.

Délelőtt, vagy kora délután jöttek a pásztorok karácsonyt köszönteni. Egyik a kanász, másik a tehenész. Egy köteg vesszőt hoztak magukkal, ebből húzott csukott szemmel a háziasszony egyet, a kötényébe takart kezével. Ha ágas vesszőt sikerült húznia, akkor az állatoknál több szaporulat is várható volt a következő évben. A vesszővel a gyerekeket és az állatokat is egy kicsit meglegyintgették, hogy jók és egészségesek legyenek. Ezután a vesszőt a szoba sarkába majd az ólba tették. A pásztoroknak pénzt és bort adtak, amit a náluk lévő kulacsba öntöttek.

A háziasszony megfőzte az esti és a másnapi ételeket, a gazda pedig elkészítette a karácsonyi jászolt. Egy szakajtóba tett néhány szem búzát, kukoricát, babot, napraforgót, a magokra pedig egy kis csóva szalmát és szénát. A szakajtót bevitte a szobába és az asztal alá tette. (A szakajtót csak János napkor vitték ki a szobából, és minden állatnak adtunk a magokból.)

 Délután 5 óra körül bezárták a kapukat, ajtókat, ekkor már nem mentek sehová, de hozzájuk sem jöhetett senki, a család együtt ünnepelt.  A karácsonyi asztalra készítettek mindent, hogy senkinek se kelljen felállnia majd a vacsora közben, mert úgy mondták, hogy ha mégis felkel valaki az asztaltól, akkor a következő évben elszöknek, vagy nem kotlanak a tyúkok. Amikor mindenki leült, meggyújtották a gyertyaszentelőkor megszenteltetett gyertyát, majd az anya szenteltvízzel megszentelte az asztalt és a körülötte ülőket is, közben ezt mondta: ” Megszentellek az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében”. Ezt tótul is elismételte. Ezután egy mézbe mártott fokhagyma gerezddel mindenki homlokára keresztet rajzolt. Az asztalon lévő kis kosárkában lévő diók közül mindenki csukott szemmel kivett magának egyet, majd megtörte. Akinek egészséges diót sikerült választani, az a következő évben egészséges lesz, aki viszont rossz diót húzott, annak betegség várható. Mindenki kapott egy nagy ostyát, amit mézbe mártott és megette. Egy ostyát a levesestál vagy az asztalterítő alá is tettek, hogy az asztalon mindig legyen kenyér.  Ezután az anya egy almát fölszeletelt annyi gerezdre ahányan az asztal körül ültünk. Amikor megették a saját kis gerezdjüket, akkor azt mondták, hogy ha valaki elveszne vagy eltévedne, akkor gondoljon erre a közösen elfogyasztott almára, az majd segít haza találni. Mindannyian kaptunk egy egész almát is, amit elvittek az éjféli misére ahol megszentelték azt. (Ezt az almát a fiúk és lányok csak János napkor az ablak alatt ehették meg, és „amilyen nevű ember jött először arra olyan nevű lesz majd a férje vagy a felesége”.) Vacsora előtt még egy kis cukros bort is ivott mindenki, majd elimádkozták az étkezés előtti imát. A legtöbb családnál a vacsora vajas bableves és mákos guba volt, amit mézzel locsoltak meg. Amikor a gazda az első falat mákos gubát akarta megenni, akkor a felesége lekapta a villájáról és elkezdett kotyogni, hogy a következő évben elüljenek majd a tyúkok. Minden ételből az első falatot a Jézuskának adták egy külön tányérra, amit vacsora után az asztalterítő alá tettek. Ez volt a karácsonyi morzsa, amit kis vászonzacskóba raktak, és ha valaki az év folyamán beteg lett, akkor a tűzre dobtak belőle, de ha nagy vihar készülődött, akkor is tettek a tűzre a morzsából.

Vacsora után imádkoztunk és csak ekkor lehetett felkelni az asztaltól. Vittünk a kutyáknak is enni, hívtuk, és ahonnan a kutyaugatás hallatszott arról érkezik majd a szeretőnk.

A férfiak kimentek az udvarra és az ostort csattogtatták, majd karácsonyi dalokat énekeltek. A legidősebb férfi tótul elénekelte a kis Jézus születését váró éneket. Aki csak tudott indult az éjféli misére. Onnan haza térve lehetett csak enni a töltött káposztából. Az 1950-es 60-as évekig, de néhány családnál napjainkig ápolják a tápiósápi városrészen e régi tradíció néhány elemét.„

December 24-ét Sülyben karácsony „bőttyének” vagy szentestének nevezték. A hagyományokat Kormány Sándorné dolgozatából idézzük fel.

„Ádám – Éva hajnalba bedagasztották a kalácsot, kelt kalácsot sütöttek egy tésztábú, mákos csavartat vagy mákos patkót, túrós batyut, szilvalekváros buktát, üres pogácsát, vagy üreskalácsot. Az én gyerekkoromba nem ismertük a süteminyt. Ezen a napon karácsony bőttye van. Így az éféli mise után igazán jóllaktunk. Vót kolbász, tokalja szalonna, sülve hurka és a sok jó kelt tészta. Karácsony előtti este, szentestén apraja – nagyja a falunak elindútak szent karácsonyt köszönteni. Ezzel a kis énekkel:

Dicsértessék a Jézus Krisztus

Az angyalok egy seregbe,
Összegyűltek az egekben,
Lerepültek Betlehembe,
Egy istálló közelébe.

Nagy dicsőség az Istennek,
Békesség az embereknek,
Gyönyörűen énekeltek,
A pásztoros megijedtek.

Ne féljetek, keljetek fel
Betlehembe menjetek el,
ott született a Jézuska,
a világnak megváltója.

Összeszedték ruháikat,
Beterelték nyájaikat,
Felkészültek, s elindultak,
Jézuskához eljutottak.

Leborultak és imádták,
Szent kezeit csókolgatták,
Ajándékul kisbáránykát,
Vitték szívük tisztaságát.

Ezeknek az emléknapja
Szent karácsony éjszakája,
Az írás beteljesedett,
Maguk is örvendezzenek.

Házrú – házra ment az éneklés. Vót, amikó még két – három csapat is énekelt így az ablak alatt. Diót attak érte és megköszönték. Az egísz falu ment az éjféli misére. Az iskolás gyerekek a harmincas évek második felébe betlehemi szindarabot is jáccottak. Nagyon szép vót.

Másnap Istán napja vót. Itt is köszöntéssel kezdődött a délután. Aki István napján betér vendégnek és a gyerekek is nagyok vótak az Istvánok szemibe. Pizt, de csak filléreket  és diót attak. Ezt is nagyon megköszönték. Ugyanígy vót a harmadik nap a János nap is. Mindkét névnapon ezt énekelték:

Örvend az ég vigassággal, dicséretekkel,

Ragyog a nap sugarával tiszta fényében,

Csillagok föl derülnek, ha már összekerülnek,

Mind hogy napját ma szenteljük nevezetednek.

Lám a híres Apolló is viszi hárfáját,

Édesdeden veregeti kedves nótáját,

De remélem mind ezek tégedet üdvözőnek,

Mind hogy napját ma szenteljük nevezetednek.

Éljen István / János / éljen, éljen (3-szor)

Azt kivánnyuk szivesen, hogy az Isten éltessen

Testi , lelki áldásokkal szerencséltessen.

Így is montuk viccesen:

Éljen István éljen, éljen

A kutyátú sose  féjen,

Végyen föl egy bunkósbotot,

Üsse agyon a kutyákot.

Mind a három nap az ablak alatt, kint az udvaron vót az ének, csak akiket behittak a közeli rokonok, ezek bent énekőték el. Tápiósülyben az 1950-es, 60-as évekig köszöntöttek a gyerekek szentestén, István és János estéjén, de sok családnál a mai napig eléneklik a karácsonyi köszöntőt.”

A karácsonyi ajándékozás nem olyan régi szokás. Az 1930-as években a gyerekek már kaptak némi játékot, de a karácsonyfa jelentette az igazi örömöt.

December 27. János napján tartották Sápon a borszentelést. „A szőlősgazdák egy kis üveg borral mentek el a reggeli misére, s ott megáldotta a pap a bort. Azután rögtön kimentek vele a szőlőbe, ott egy keveset a markukba öntve, megszentelték vele a szőlőt, miközben az mondták: Az Atyának, Fiúnak, Szentléleknek! Ezt szlovákul mondták.”1

December 28. Aprószentek napján megveregették a gyerekeket a pásztorok vesszőjével, hogy egészségesek legyenek.

December 31. Szilveszter napján bálokat tartottak, ott köszöntötték az új évet is. Hagyományos étrendje volt e napnak: kocsonyát és töltött káposztát főztek és rétest is sütöttek.

1Tápió mente néprajza

Zemen Pálné