“Az Úr reményt ébresztett a zsidóságban, hogy eljön a Messiás, aki közülük való lesz.”
Advent azon aspektusát is érdemes volna feltárni, amely ennek az ünnepnek nem csak a zsidósággal összefüggésben történő értelmezését, hanem az ünnep egyetemes szerepét is bemutatja. Jahve, avagy Jehova a zsidók istene, valóban Messiást ígért kinyilatkoztatásaiban, a zsidó nép számára. Tekintsünk erre egyelőre az ő belügyeinek elfogadásaként. A zsidóság számára a Messiás alaptétel, azonban az ő várakozásuk tart a mai napig, tekintve, hogy Jézust nem fogadják el Messiásnak. Jelentése szerint ‘hatalomba emelő’, őket, és csak őket, a többi népek fölé helyező. A kereszténységnek azonban az egyetemes Megváltóként való felismerés mentén szükséges értelmezni a Jóisten ígéretét, akaratát. ‘Katholikos’ a görögben jelzi is: egyetemes, mint az Anyaszentegyház egyik legfőbb jelzője.
Advent az eljövetelre való várakozás kezdete és vége közti 4 hét. Várakozás valaminek az érkezésére: ez pedig Jézus, aki majd Krisztussá lesz, azaz egyetemes megváltó. Egyetemes, mert nem messiási feladattal jön közénk, hanem az egész emberiséget váltja meg. E két jelentéstartalom azért nem egyeztethető, mert sajnos csúsztatások évszázados léptékű sorozata tette azt lehetővé, hogy ne valódi jelentése mentén használjuk. Pedig igen beszédes.
Sol Justiciae, az igazság napja, a világ világossága, tehát “az ige, ami testté lőn és miközöttünk lakozék”.
Advent a Nyilas hava, az ősi hagyományok feltárásában is kirajzolódik ennek a világosságnak az érkezése. Mégpedig a téli napforduló okán, az év legsötétebb napja után megszülető “új” fénynek az eljövetelében nyilvánul meg jelentősége. A legsötétebb és leghidegebb, legridegebb ponton kell jönnie. A mélyponton, hiszen ő a Megváltó (fénye). Advent vezet rá karácsonyra, amely tehát nem pusztán egyetlen ígéret, hanem mindennek az ígérete, az élet folytatásának és folytathatóságának ígérete, biztosítéka. Hiszen ha ott, karácsonykor nem jön meg ez a fény, akkor nagyon nagy a baj, akkor mindennek vége. (Képzeljük el, hogy nem fordul a nap. Egyre sötétebb és sötétebb van és végül kialszik minden, és ennek következménye is egyetemes lesz az egész kozmikus környezetre nézve)
Advent ígérete tehát annak az ígérete, hogy lesz feltámadás, csak higgyétek. A “közülük való” így tehát azt jelzi, hogy közéjük születő, azaz oda érkező, ahová a legnagyobb szükség hívja, a legmélyebb és legsötétebb pontra, a legfénytelenebb időbe és térbe. Egyetemes emberi és személyes életünkre nézve egyaránt,
Mindenkiért.
