A XX. század iskolái
Idén szeptemberben lesz 50 éve, hogy elkészült Tápiósülyben a központi iskola. A Móra Ferenc Általános Iskola történetének harmadik fejezetében az 1900-as évek első évtizedeinek történéseit vesszük sorra. Az előző fejezetből megtudtuk, hogy az 1800-as évek végén a tápiósülyi tanulókat két tanító tanította a 2 épületben lévő három tanteremben.
1905-ben „szerveztetett a III. tanitói állás, melyre első tanitónak Szabó Anna jeles oklevelü tanitónőt választotta meg az iskolaszék. Bérelt tanteremben tanított, utódja Dovács Klára és ennek utódja Kovács Géza a tanterem összedőlése után tanítványaikat a templomi oratóriumban tanították.” – olvasható a História Domusban. Tehát az iskola összedőlt. Ez az épület feltehetően a „temető iskola” lehetett, mivel egy későbbi bejegyzésben már az újra felépített épület szerepel.
Szükség volt további tanítókra is, mert Tápiósüly lélekszáma folyamatosan gyarapodott. Az 1910-es népszámlálási adatok szerint Tápiósülyben a 6-12 éves korosztályba kb. 390 gyerek tartozott. Rájuk 5 tanító és a három iskolaépületben 5 tanterem jutott. 70-80 tanuló zsúfolódott össze egy-egy tanteremben.
„A IV. tanitói állás szervezése 1908-ban történt, első tanítója Vincze Margit szintén kiváló képzettségű jeles tanitónő lett. Végül az V. tanitói állást 1909-bean szervezték meg…. Első tanítója Bernátsky Ilona jeles oklevelű tanitónő lett. Tantermül kapta azt a még most is fennálló épületét Tamásy Pál 1908-ban építette a parochia területén az iskola és a temető pénzén.” Ebből a bejegyzésből a „temető iskola” néven ismert iskolaépületről tudósít bennünket a plébános, amit ekkorra már át kellett építeni, hiszen már 1777-ben is javításra szorult és 1883-ban is csak felújították. A temető iskola épülete a többszöri át- és újjáépítés ellenére ma is áll, jelenleg a plébánia egy új közösségi helységét alakították ki benne.
1928-ban adták át a két tantermes, igazgatói és tanári szobát is magába foglaló „új iskolát”, mely a Fő utcán ma is látható. 1972-ig tanultak benne a falu fiataljai. Jelenleg orvosi szolgálati lakás, a most megürült orvosi rendelő és a védőnői körzet helyén pedig mentési pont található az épületben.
1930/31-ben jelent meg a Pest-Pilis-Solt-Kiskun-Vármegye általános ismertetője és címtára. A könyvben a közművelődéssel kapcsolatos ismeretek is megtalálhatók. Tápiósülyről ezt olvashatjuk:
„Három iskolaépület van, amelyek öt tantermet, egy szertárt, egy tanító’ és egy kántori lakást foglalnak magukba. Jelenleg a tanerők száma öt, a tanköteleseké cca. 330, a gazd. ismétlősöké cca 75.
Az első iskolaépület 1891-ben, a második 1907-ben és a harmadik 1928-ban épült.
Igazgató tanító: Kovács Géza. Középiskoláit az egri cisztercita főgimnáiumban, a tanítóképzőt 1923-ban Jászberényben végezte. Pedagógiai pályáját 1923-ban, mostani állomáshelyén, Tápiósülyön kezdte meg mint tanító. 1929 óta róm. kath. ig. tanító. 1925 óta leventeoktató. Családjából többen részt vettek a háborúban.
Kántortanító Kajdy Lajos.
Tanítók: Lipovits Teréz, Mészáros István, Mészáros Győry Erzsébet.”
képfelirat: Tantestület a század közepén. Álló sor balról: ism., Kajdy Lajos, Kovács Géza ig., Mészáros István, ülő sor: ism., Mészáros Istvánné Győri Erzsébet, ism. ism, Lukács Erzsébet ig.h.
A fenti írásban már szerepel Kajdy Lajos kántortanító, aki az egész faluban nagy tiszteltnek, megbecsülésnek örvendett. 1929-től 1956-ig tanított Tápiósülyben, majd 1970-ig Úriban nevelte az ifjakat. Unokája, Balog (Marcheschi) Mónika nagyapjától kapott ízelítőt a tanítói pályáról, hiszen ő az iskolában nőtt fel, eleinte tanulója, majd pedig pedagógusa lett a helyi Móra Ferenc Általános Iskolának, ahol jelenleg is tanít.
Kajdy Lajos családjának története összeforrott az iskolával, a tanítással. Édesapja, Kajdy Béla 1909-ben megpályázta a tápiósápi kántortanítói állást és 1934-ig először kántortanító, majd igazgató lett ott. Hat gyermeke született, akik szinte az iskolában nőttek fel, nem csoda tehát, hogy három fia is ezt a pályát választotta. Gusztáv Úriban, majd 1934-1957-ig Tápiósápon, György Úriban és Tápiószecsőn is, Lajos pedig Tápiósülyben és Úriban tanított. Mindhárom fiú méltó követője volt édesapjának. Leszármazottjaik közül is többen választották a pedagógus hivatást (Kajdy Edit, Kajdy Adrienn). A Kajdy Béla elültette a magot, gyermekei, unokái és dédunokája is a pedagógusi hivatást választották. Több generációt neveltek fel Tápiósápon, Tápiósülyben, azaz Sülysápon és mindig büszkék voltak tanítványaikra, „hiszen számukra nemcsak kenyérkeresetet jelentett, jelent a tanítás, hanem példaadás, kötelességtudás, tisztesség, becsület és természetesen a tudás továbbadásának szeretetét.”
Zemen Pálné
