Jó vagy nem jó?
Jelenleg a világban – és településünkön is – az orosz-ukrán háború van a figyelem középpontjában.
Mi magyarok azonban nem feledkezhetünk meg arról, hogy április 3-án országgyűlési választások lesznek. Ugyan a háborúnak ehhez nincs köze, ám az ellenzék elég ostoba és gusztustalan módon – ami tőlük sajnos várható – vonja bele az eseményeket a kampányba. És ahogy szoktak, hazudnak reggel, éjjel meg este – hogy a klasszikust idézzem –, és gyűlölködnek folyamatosan, lejáratnak minden helyes értéket. Ez jellemüknek sajnos lényeges részévé vált. Semmi sem drága nekik. Brüsszelnek való megfelelési kényszerből mindent feladnának: a hazát, a biztonságot, a magyar életeket.
Az egyesült ellenzék által mozgatott helyi akciócsoport is az országos ellenzéki kampánylogikát követi: lejáratni mindent és mindenkit. Az ellenzék helyi jelöltje úgy kezdte kampányát a közösségi médiában, hogy „2022-ben leváltjuk a Fideszt Sülysápon is”. Mintha helyi önkormányzati, nem pedig országgyűlési választások lennének áprilisban… Mióta a parancsot kiadta, felkért aktivistáik gőzerővel dolgoznak a helyi vezetés lejáratásán. (Egyikük egyenesen féregnek nevezte a polgármestert nagy nyilvánosság előtt az interneten. Ezt az embert utólag az elvtársai megvédték, sőt, azt mondták, lehet, hogy csúnyán beszél, de igazat…) A taktikájukban – lássuk be – van logika. Ez pedig egyszerű: ha Sülysápon a jelenlegi, vállaltan jobboldali vezetést sikerül besározni, akkor ez a térség kormánypárti országgyűlési képviselőjére is kihat, vélhetően gyengítve őt. Az eddigi közös, település- és térségfejlesztési munkát és az elért eredményeinket is igyekeznek semmissé tenni. Persze, mindig van még mit csinálni, mindig lehet hibát találni. De hol nem? Folyamatosan csúsztatások, hazugságok hangzanak el az online és a nyomtatott felületeken, bármikor néz is rá az ember. A helyi vezetés viszont rendre cáfolni tudja azokat, és közzéteszi a tényeket, az igazságot. Azzal már nem lehet vitatkozni! Talán ennek is köszönhető, hogy már a saját ellenzéki köreikben is többen elpártoltak a csapat vezetőjétől, így igencsak megfogyatkozott a létszámuk. Mert azért vannak még bőven, akik a valóságban élnek, aminek az az eredménye, hogy már az ellenzéki felmérések is csökkenő támogatottságot jeleznek az ellenzéki jelöltnek. Ezzel nem is akarok több szót vesztegetni rájuk. Csak egy csöppet elviekben visszatérve: vannak, akik önigazolás helyett a valóságot nézik.
Nézzük meg ebből az aspektusból az országos választásokat!
S itt engedje meg a tisztelt Olvasó, hogy egy sajátos kategorizálást tegyek a választók körében. Nem lesz bonyolult. És „nem fog fájni”, hogy ismét a klasszikust idézzem. Vannak az Orbán-hívők, és mellettük a Fidesz-KDNP egyéb szavazói, vegyük őket egy csoportnak: ők a nemzetiek. Aztán ellenpólusként vannak a Gyurcsány-hívők, és a DK-Jobbik-MSZP valamint a statisztikailag mérhetetlen pártok szavazói, vegyük ezeket is egy csoportnak: a globalisták. Ez eddig két csoport.
Mi van közöttük?
Vannak a közönyösek és a hezitálók. A közönyösek, akik nem mennek el szavazni. Az én nézőpontomból ők azok, akik a közönyösségükkel végső soron a győztest támogatják. Ugyanis nem teszik meg, hogy a szavazatukkal a vesztest támogassák, ami esetleg ellentétes eredményt hozna. Tehát ez egyértelműen a győztesnek jó.
Tegyük fel a kérdést: tudható-e előre, hogy ki lesz a győztes? NEM! Nem tudható. Ezért a közönyösöknek, szerintem, nincs is erkölcsi alapjuk az eredményeket követően hőbörögni. Velük nem is érdemes tovább foglalkozni, sokkal érdekesebb a hezitálók köre. A politikai elemzők szerint a harc értük folyik, sokak szerint ők döntik el a választások kimenetelét, mert – bár érthetetlen és megdöbbentő –, de a rendszerváltozás nem eredményezte a bolsevikok kilúgozódását, sőt, globalistává tette őket. Itt vannak, de újak is jönnek (lásd a Mindent Tagadók Pártját: a Momentumot). Így aztán még mindig sokan vannak, akik folyamatos és erős hangjukkal a Független és Objektívnek nevezett Sajtó támogatását élvezve, a folyamatos és erős hangjukkal sokakat tudnak becsapni a hezitálók közül is. És itt van az eb elhantolva.
Az itt a kérdés, hogy a hezitálók miként döntenek. A média nyomása, hangerő alapján, vagy gondolkodnak. Elgondolkodnak-e a tényeken a kilátásokkal összevetve, hogy mi a jó nekik? Előre vetve, hogy tökéletes párt, ember nem létezik: most jó az irány, vagy nem jó? A másik irány a jó? Vagy a másik irány nem jó. Harmadik nincs.
Aprópénzre váltva: jó a családpolitika, vagy nem jó?
Jó, hogy 25 éves korig adómentességet kapnak a fiatalok, vagy nem jó?
Jó, hogy munkaalapú a juttatási rendszer, vagy a munkából élőktől vegyünk el, és segélyezzünk?
Jó, hogy a rendszerváltás óta nem dolgoztak annyian, mint most, vagy nem jó?
Jó, ha a legérzékenyebbeket érzékenyítik egy öngyilkos ideológia mentén, vagy ellen kell állni?
Jó, ha behódolunk, feloldódunk, vagy nem jó? És folytathatnám még…
Lehet, hogy a kedves hezitáló Olvasónak úgy hozta az élet, hogy ezek közül semmi sem érinti, vagy van, ami épp negatívan. De Magyarország – természetesen – az ő hazája is. Az ország viszont nem egy emberből áll, közösség vagyunk, sok, eltérő tapasztalattal. Magyarország mindannyiunk hazája. Egy nemzethez tartozunk. Vigyázzunk rá!
Cseri Péter képviselő
(Az írás megjelent a Sülysápi Hírforrás 2022. márciusi lapszámában.)
