Folytatva a régi idők kedvelt játékainak felidézését, most a kisebb-nagyobb fiúk játékaiból választottam néhányat, majd egy fogócska és egy bújócska felelevenítése után két körjátékot frissíthetünk fel és egy vidám dallal (egy időre) be is zárjuk a játékok tárházát.
Kisebb és nagyobb fiúk kedvelt játéka volt a snúrozás. A kisebb fiúk még csak gombokkal, a nagyobbak már filléres érmékkel játszották. Egy vonalat húztak a földre, majd néhány lépés távolságból kellett átdobni a gombokat vagy érméket a vonal túlsó oldalára. Ha nem sikerült, a gomb vagy fillér a földön maradt. Aki átdobta a vonalon, és övé volt a vonalhoz legközelebb, az vihette a földön lévő gombokat, filléreket.
A pitykézés hasonlított a snúrozáshoz. Itt is húztak a földre egy vonalat és pénzt, vagy gombot dobáltak rá. Akié a legközelebb esett a vonalhoz, az nyerte el a többiét. Volt ennek a játéknak egy bonyolultabb változata is, ekkor fal előtt játszották és a falról kellett visszapattanni a gombnak vagy pénzdarabnak a vonalhoz minél közelebb. Egy másik változatban kört rajzoltak a homokba és ebbe kellett a falról pattintani. Az nyert, aki a legközelebb dobta a vonalhoz.
A golyózásnál kis lyukat vájtak a földbe és gombokat vagy golyókat kellett belepöckölni. Akinek sikerült, az felverhette a többiek gombjait, golyóit.
A pöttyintéshez egy pénzérmét tettek le a földre, ezt kellett kb. mellmagasságból eltalálni egy másik érmével. Akinek sikerült, az kapott egy pontot.
A lovagláshoz mindössze egy seprőnyél kellett. Ezt meglovagolva, kard gyanánt használt bottal máris kezdődhetett a vágta.
Buborékot fújni manapság is szeretnek a gyerekek. Régen nádszálat mártottak szappanos vízbe és ezzel próbáltak minél nagyobb buborékot fújni. Sárkányt is szívesen fabrikáltak maguknak a fiúk nádból és újságpapírból.
Fogócskázni a legtöbb gyerek szeret. Számtalan változata ismert. A Hátulsó pár előre fuss! játékhoz páratlan számú gyerek szükséges. A párok egymás mögé állnak, egy eléjük áll háttal a többinek és elkiáltja magát: Hátulsó pár előre fuss! Ekkor a hátulsó kettő a sor két oldalán előre fut és megpróbálnak a sor elején ismét összekapaszkodni, de ha a kikiáltó valamelyiküket megfogja, a másik páratlanul marad, és ő lesz az új kikiáltó.
A bújócskák közül az Ipi-apacs humó a legnépszerűbbek közé tartozott. Erdőben, fás, bokros területen (pl. Hevesy park) lehet jót játszani. Kiszámolnak egy humót és választanak egy „házat”, pl. falrészt vagy egy fát. A humó megegyezés szerint számol, addig a többiek elbújnak, majd ezt kiabálja: Aki bújt, aki nem, megyek! és elkezdi keresni őket. Ha megtalál valakit, akkor vissza kell szaladnia a házhoz, hármat kell arra ütnie és ezt kiabálnia: Ipi-apacs egy, kettő, három, Laci, ott vagy a… Ameddig a humó keresgél a bújók közül is leüthetik a humót, ha gyorsabban odaérnek a házhoz. Az lesz az új humó akit elsőnek talál meg. Előre megegyezhetnek, hogy mindenkit meg kell e keresnie, vagy új játékot kezdenek.
Körjátékokhoz már több gyerek kellett. Lánc, lánc, eszterlánc; Én kis kertet kerteltem; Kis kacsa fürdik fekete tóba voltak a leggyakrabban játszottak. A körjátékok is gyakran végződtek sörgéssel, a gyerekek kört alkotnak, valakit választanak vagy kiszámolnak aki a közepére vagy a körön kívül áll. Iskolai szünetekben, a közel lakók között, vagy csak az út porában felhangzott az ének: Hajlik a meggyfa…, Erdő mellett nem jó lakni…, Kis kacsa fürdik…
Közülük kettő egy kicsit részletesebben. A kört alkotó gyerekek kézen fogva körbe járnak és közben éneklik: Körben áll egy kislányka, Lássuk ki lesz a párja, Lássuk kit szeret a legjobban, Azzal fordul oly gyorsan. (Ennél a résznél megállnak, a középen lévő valakit választ a körben állók közül és együtt sörögnek a dal hátra levő részében.) Ezt szereti legjobban, Ezzel fordul oly gyorsan, Vége, vége, vége mindennek, Vége a jó kedvünknek. Helyet cserélnek és kezdődik elölről a dal.
Az Elvesztettem zsebkendőmet kezdetű játéknál a kört alkotó gyerekek egy helyben állnak, a kiszámolt a körön kívül sétál és aki mögé leejti a zsebkendőt az megfordul, csókot adnak egymásnak és helyet cserélnek. Izgalmasabb a játék, ha nagyobbacska fiúk és lányok vegyesen játszák, mert ők már a párválasztásnál a másik iránti rokonszenv alapján választanak párt. A dalocska szövege: Elvesztettem zsebkendőmet, szidott anyám érte, Annak aki megtalálja csókot adok érte. (Itt valaki mögé leejti a zsebkendőt.) Szabad péntek, szabad szombat, szabad szappanozni, Szabad az én galambomnak egy pár csókot adni.
A dal a mindennapi játékok része volt. Az alábbihoz nem tartozott mozgás:
Refr.: Ettünk falombot, eperfalombot,
Ettünk mi már mindenféle jót.
1. Hétfőn ettünk negyven mázsa kokszot, kokszot,
Kedden ettünk hat skatulya bokszot, bokszot,
Ettünk falombot…
2. Szerdán ettünk egy nagy marék faggyút, faggyút,
Csütörtökön tollastól egy hattyút, hattyút.
Ettünk falombot…
3. Pénteken egy nagy tál borbélyhabot, habot,
Szombaton egy nazarénus papot, papot.
Ettünk falombot…
4. Vasárnap az ünnepi ebédre, bédre,
Levágtuk a farkát egy tehénnek, ’hénnek,
Ettünk falombot…
Az elmúlt évszázadok gyerekeinek kevés játékszere volt, viszont gyakran volt olyan közösség, ahol szívesen játszottak együtt. Játékaikról szívesen meséltek az ifjabb korosztályoknak. Vajon napjaink gyerekeinek is lesz miről mesélni az egyre modernebb és kisebb elektronikus kütyük mögül?
Köszönöm az olvasók segítségét a gyűjtés során.
Zemen Pálné
