Beszélgetés Bódi Éva fazekasmesterrel
Kihaló mesterség a kézműves ipar egyik legrégibb ága, a fazekasság, pedig egykor igen sok családnak biztosított kenyérkereseti lehetőséget. Régészeti leletek őrzik ennek az ősi mesterségnek a tárgyait, manapság azonban egyre kevesebben foglalkoznak cserépedények, dísztárgyak készítésével. Megváltozott az ipar fejlődésével ez a kultúra.
Városunkban az utóbbi években örömteli változást tapasztalhatunk. Nincs olyan városnap, gyereknap, adventi vásár, vagy nagyobb városi rendezvény, hogy egy sátorban, csodás kerámiával megrakott asztal mögött ne találkoznánk Bódi Éva fazekas mesterrel. Éva és férje 2003-tól városunk lakója, itt helyben készíti és árusítja kézzel készült egyedi munkáit. Sülysáp Város Települési Értéktár Bizottsága 2019. évben Bódi Éva fazekast a kulturális örökség kategóriában Sülysáp Város Települési Értéktárába felvette.
Bódi Évával beszélgetek és kérdezem őt művészetről, elkötelezettségről, jelenről, jövőről.
- Hogy kerültél kapcsolatba a fazekassággal?
A művészet iránti kötődésem már fiatal koromban megmutatkozott, így a középiskolai tanulmányaimat a Szatmárnémeti Képzőművészeti Gimnáziumban végeztem. A középiskola elvégzése után a kolozsvári Műszaki Technikumban folytattam felsőfokú tanulmányaimat. Itt gépésztechnikusi diplomát szereztem. Egészen a 90-es évek elejéig a szakmámban sikerült elhelyezkednem. 1994-ben lehetőségem nyílt újra visszakanyarodni a művészethez: heti 1 alkalommal vettem részt Fodor Lili keramikus által szervezett kerámia szakkörön a Nógrád megyei Szécsényben. Itt sajátítottam el a fazekas mesterség alapjait. Innentől kezdtem el fazekasként dolgozni saját vállalkozásomban.
- Hogyan kezdődött el a vállalkozás?
2003-ban Sülysápra költöztünk. Úgy gondoltam, hogy szakkörön mutatom be a fazekasság alapjait a gyerekeknek. Ez sikerült. Örömmel láttam, hogy szeretettel formázták ezt a képlékeny anyagot. Ezután évente tartottam kézműves foglalkozást a katolikus egyház által szervezet ifjúsági táborokban is. Részt vettem gyereknapokon, városnapokon, majálison és ősszel a Mackó fesztiválokon. Későn, de megtaláltam a helyemet.
- Mióta lett megélhetés ebből a mesterségből?
Ismereteim további elmélyítése végett 2004-ben elvégeztem a Népi Mesterségek és Művészetek Szakközépiskolája által szervezett 2 éves fazekasképzést. Eljártunk vásárokba – Ceglédre, Szolnokra, Ipolytarnócra – és különböző rendezvényekre. Itt sok emberrel találkoztam, akik megismerték a munkáimat, egymásnak is ajánlgatták.
- Van segítőd a családban?
Munkám során nagy segítségemre van a férjem, akit sikerült mélyen megfertőzni az agyagművességgel. Ő is nagy lelkesedéssel dolgozik. A lányom a Facebook oldalamat gondozgatja munkája mellett. Fotókat készít és felteszi őket, ezekhez én nem értek. Szívesebben készítek el ehelyett egy kerámiát.
- Mi minden készül a műhelyedben?
Egyedi, kézzel készített kerámiáimon igyekszem a népi fazekasság mintakincseit felhasználni, ezzel is hozzájárulva a hagyományőrzéshez. Készítek használati és dísztárgyakat, megrendelés alapján feliratozva és adott alkalomra is. Remélem, hogy termékeink sok emberhez eljutnak, és nap, mint nap örömet szerezhetünk használójuknak.
- Kaptál valamilyen elismerést a munkáid után?
Igen, 2015 és 2019 években diszoklevelet a Sülysápi Önkormányzattól, és díszoklevelet a Pest Megyei Kormányhivataltól. Nagy elismerés, amikor a megrendelőim, vásárlóim szemében látom az elégedettséget.
- Egy tárgy elkészítése mennyi időbe telik?
Ez attól függ, hogy milyen tárgyról van szó, de általában a korongozást követi a díszítés, száritás, zsengélés, mázozás és égetés, ez kb.7-10 nap.
- Egyik legdivatosabb edény mostanában a káposztafőző fazék. Milyen anyagból készíted, hogy tartós maradjon?
A káposztás fazakat egy speciális hőálló agyagból készítem. Sokan szeretik, és ezáltal visszatérnek a hagyományos főzési módszerhez.
- Én is őrizek többek között egy kis csészécskét „Szent István Nap 2010 Sülysáp” felirattal. De készült egy bögre is Süly és Sáp összevonásának 50. évfordulójára „Sülysáp 50 – 2020” felirattal. Kapsz megrendelést a várostól vagy helybeli vállalkozásoktól?
Megrendeléseket általában művelődési házaktól, iskoláktól, önkormányzatoktól, alapítványoktól, vállalkozóktól, nyugdíjas kluboktól, könyvesboltoktól kaptunk a helyi és a környező helyégekből. Kapok egyedi megrendeléseket is például neves családi eseményekre; házasságkötés, házassági évforduló. Épp egy kerek születésnapra készítek egy ovális tálat, mely az ünnepelt családfáját ábrázolja.
- Egy éve már, hogy a Covid 19 miatt korlátozottak a rendezvények országosan. Hogy hatott az elmúlt év a munkátokra?
Hála a jó Istennek voltak megrendeléseim, jóval kevesebb, de volt. Most maradt időm új munkadarabok megtervezésére, a színezések kidolgozására. Szeretem az eredeti színeket, új formákat, ezért sokat kísérletezek. Előfordul, hogy belefeledkezek a munkába, ilyenkor a nap 24 órája is kevésnek bizonyul.
- Az ifjabb nemzedék nem igazán vásárolja a hagyományos kerámiákat, nem illik bele a modern lakásdíszítésbe. Hogy látod a fazekasság jövőjét?
A világ mindig fejlődik és mi is kénytelenek vagyunk újítani. A nagyon fiatalok is vásárolnak hagyományos díszítésű tárgyakat, de ritkábban. Én úgy látom, hogy van jövője, mert egyre többen értékelik a hagyományokat. Ezt azért is merem állitani, mert nálam is többen érdeklődnek a fazekasság iránt, a legfiatalabb most fog érettségizni.
További munkátokhoz jó egészséget, új ötleteket és vírusmentes időszakot kívánok. Remélem, hogy hamarosan találkozhatunk egy rendezvényen, ahol a vásárolhatunk majd a legszebb kerámiáidból.
Zemen Pálné
