Tápiósülyben mindössze egyetlen kastély van, bár a neve alapján azt is gondolhatnánk, hogy öt is lehetett. A kastélyokat a tulajdonosuk után nevezték el, s ennek az épületnek öt gazdája is volt az előző évszázadokban. A névsor nem mindennapi. Országos tekintélyű, nemzetközileg is elismert emberek mellett volt helybeli gazda is az egykori tulajdonosok sorában.  

Sűrű puszta (régebbi elnevezései: Süri Puszta és Süryi major) a földesúri birtok volt. A gróf Esterházy család után a XIX. sz. első felében Kovács Ferencz császári és királyi őrnagy lett a helység földesura. A kastélyt is ő építtette, de nem a faluban, hanem a falu határában lévő birtokán, „Süri Pusztán”. Ideális hely volt egy kastély számára, enyhe domb déli oldalán, rálátással a birtokra. A kastély az 1800-as évek első felében épült. Szabadon álló, téglalap alaprajzú, magán viseli a XIX. századi építészet romantikus elemeit. Főhomlokzata egyemeletes, a földszinten egyszerű ajtónyílásokkal, az emeleten egyenes záródású 4-4 ablakkal, a hátsó homlokzata földszintes. Háromtengelyes, középen két félkörös ablak közöttük befalazott erkély ajtó. A földszinti helyiségek donga boltozatúak, az emeletiek sík mennyezetűek. Az épületet nyeregtető fedi.

Kovács Ferencz császári és királyi őrnagy 1848-ig volt Tápiósüly földesura. A kastélyt is ő építtette.Érdemes néhány mondat erejéig a Kovács család (siker) történetét felidézni. A család erdélyi, székely eredetű, Kovászna helységből származik. Mózes nevű ősük 1740 táján „mint ezredét oda hagyott katona bujdosott ki, és Magyarországon előbb mint gazdatiszt, majd mint haszonbérlő dúsgazdagságra tett szert. …Pesten is több házat szerzett.”…”nemessége Pest megyében hirdettetett ki.” Kovács Ferenc 1848-ban a Walmoden (a Ludwig von Wallmoden-Gimborn gróf) lovassági tábornok nevét viselő 6. (morva) vértes ezredben százados volt, a szolnoki csatában megsebesült. Nyugalmazott őrnagyként hunyt el.

Kovásznai Kovács Zsigmond vette zálogba a „sűripusztai” birtokot 1848-tól. Zsigmond († 1904. ) Pest vármegye lótenyésztő-bizottságának 25 éven át volt elnöke (ezért a tisztségéért 1885-ben a Ferenc József rend lovagkeresztjét kapta), közgazdasági előadó, az országos magyar gazdasági egyesület elnöke és a nagyabonyi választókerület Deák pártjának elnöki posztját is betöltötte. Kovásznai Kovács Zsigmond, 1883-ban, királyi kegyelemmel a Kovásznay nevet nyerte, az előnév meghagyásával.

A család a következő czímert használja: vörös és kékkel hasitott paizs, a jobboldali mezőben hármas zöld halom koronás középsőjén kardot tartó pánczélos kar; a baloldali kék mezőben zöld földből kinövő lecsonkolt fa két ágán szembe fordulva két galamb áll s zöld leveles galyacskát tart; takarók: kék-ezüst.   

Ehhez a tulajdonoshoz egy igen régi, saját családi történetünk is kapcsolódik. Dédnagyapámat is Kovácsnak hívták, de a Kovásznai Kovács családhoz nem fűzték rokoni szálak. Dédnagyapának földműves volta ellenére volt egy úri passziója: igen szerette a lovakat, a jó lovakat! Történt egyszer, hogy Pestről jött haza szekerével, amikor utol érte egy hintó, amiben egy másik Kovács, a Kovásznai Kovács utazott és szerette volna megelőzni az előtte döcögő szekeret. Ezt a dédnagyapám nem engedte, s egy idő után versenyezni kezdtek. A vetélkedést a dédpapa nyerte. Másnap meglátogatta őt a földbirtokos és igen magas vételárat ajánlott a lovakért. Dédnagyapa nem állt rá az alkura. A földesúr ezután azt is felajánlotta, hogy elmehet az istállójába és olyan lovakat választhat a kettő helyett, amilyent csak akar, de ez az ajánlat sem végződött megegyezéssel. A lovak maradtak.

A Sűrű pusztai birtok és kastély következő tulajdonosa Tauffer Vilmos lett.

TAUFFER VILMOS (1851-1934) „Magyarország első és legnagyobb nőorvosa”, – írta halálakor hűséges tanítványa és utóda Tóth István. Magyarországon Tauffer Vilmos végezte az első sikeres császármetszést 1890-ben, mely után az anya is, gyermeke is egészségesen mehetett haza.

„Valóban, Tauffer Vilmos fejlődő közegészségügyünknek egyik orvos fejedelme volt”. Találóan és tömören jellemte munkásságát Korányi Sándor, aki 1906-ban, Tauffer tanárságának 25 éves jubileuma alkalmából üdvözlő levelében ezt írta neki: „Nagy szerencséje volt a mi országunknak, hogy mikor előállott a szüksége a Te szakmád megalapításának itthon, ez a munka a Te kezedbe került. … E termékeny, munkás életnek az eredményét élvezi a mai nemzedék, amelynek megadatott, hogy minden szülőnő megfelelően berendezett intézetben megkapja szülése idején a szükséges segítséget. Ennek a kezdeményezője volt Tauffer Vilmos.”

Tauffer Vilmos Kolozsvárott járt iskolába, onnan hozta magával színes magyar beszédmodorát. Az egyetemet Pesten végezte, diplomáját is itt szerezte meg 1874-ben. Tanult Bécsben, Prágában, Berlinben, Hamburgban, Freiburgban, Angliában.  A budapesti egyetem szülészeti klinikáján lett első tanársegéd és még ugyanezen évben magántanár.  1881-ben, amikor a második szülészeti és nőgyógyászati tanszéket szervezték, őt nevezték ki e tanszék rendes tanárává. 1881 és 1918 között nyilvános rendes tanár volt a budapesti II. sz. szülészeti-nőgyógyászati klinikán. Nagyszabású irodalmi munkásságot fejtett ki.

Az 1890-es években birtokot vásárolt a Tápiósüly melletti Süri pusztán. Ott lovagolt is. Ennek a sportnak a szeretetét a szülészek még Semmelweistől és Markusovszkytól örökölték. Süri pusztán tbc-mentes tejüzemet rendeztetett be a klinikák számára, de a birtok ezt a megterhelést nem bírta, és el kellett adnia. (Orvostörténelem)

A nagylónyai és vásárosnaményi Lónyay család lett a „süripusztai” birtok következő tulajdonosa. A Lónyay család a hagyomány szerint a Keme nemzetségből származó ősi magyar nemzetség. A XIII. századtól a közéletben is szerepelnek. Találhatunk közöttük főispánt, alispánt, vezéreket, várkapitányokat, udvari embereket, nádort, politikusokat. Lónyay Menyhért 1871-72 között Magyarország miniszterelnöke, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, elnöke 1871-től 1848-ig. Azt nem tudjuk, hogy lakott-e a család Sűrű pusztán, mivel számtalan birtokuk volt országszerte, vagy csak megvették a kastélyt a birtokkal együtt.

Nagy Illés, tápiósülyi gazdálkodó tulajdonába kerül a kastély a XX. század elején. Hogyan lett egy helybeli gazda a falujában nagybirtokos és kastélytulajdonos? Gulyás Andrásné – dédunoka – a családi históriára így emlékezik: „Úgy hallottam, hogy a bíró nagyapa szigorú és nagyon fukar ember volt. Tápósüly és Úri között volt nagy erdejük és ebből árulták ki, vették meg a kastélyt, e mellett tehenekkel is kereskedtek. A helybeli szóbeszéd szerint kártyán nyerték a kastélyt. Nagy Illés nem költözött a kastélyba, gyermekei (Illés, Pista, Feri, Roza, Tera, Mári) közül Roza néni lakott ott családjával. Őket ezért „sűreieknek” is nevezték. A gyerekei is ott születtek. Kertészkedtek és eladták az árut, ebből éltek. Az 1950-es évek elején kuláknak nyilvánították őket és a földjeiket elvették, a kastélyt államosították.”

Az 1931-ben megjelent Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye ismertetőjében a községi elöljáróságnálNagy Illés községi bíróról ezt olvashatjuk: „1890-1904-ig saját és atyja birtokán gazdálkodott azóta önálló gazdálkodó. Birtokát szorgalmával 160 kh. földre szaporította. Huszonhat éves kora óta a közs. képv. testület tagja, három ízben törvénybíró is volt. 1924 óta pedig a község bírája. Róm. kath. iskolaszéki tag és tagja a Hangya Szöv. és a Szeszfőzde igazgatótanácsának is. Háború alatt 1916-ban orosz fogságba esett, ahonnan 1918-ban megszökött s utána még az albán fronton szolgált. János fia 1918-ban olasz fronton hősi halált halt.”

A kastély 1960-ban a megalakuló Virágzó Mezőgazdasági Termelő Szövetkezet tulajdonába került. A Pest Megyei Hírlap 1974.októberi számában így írnak a kastélyról: „Az utolsó földesurak egyike által Sűrűpusztán épített, s a század végén Tauffner Vilmos hírneves orvos professzor tulajdonába átment kúria változatos lakó- listájának végén ma mezőgazdasági dolgozók neve áll. A kegyetlenül hosszú hűbéri-tőkés korszakot lezárva, a régi kúria ez idő szerint termelőszövetkezeti tagoknak, családoknak otthona” Ekkor már megindult az épület „kastély státuszának leépülése”. Egy következő Pest Megyei Hírlap (1975. január) már arról számol be, hogy: „A sűrűpusztai központi gépudvart megnagyobbították, a műhely dolgozói már hozzá is fogtak a központosított gépek javításához. A munkagépek vezetői, valamint a tsz egyéb dolgozói minden reggel ugyancsak Sűrűpusztán kapják meg az eligazítást.” Ugyanez az újság 1983-ban pedig ezt írja: „Sűrűpusztán most van kialakulóban a Tápióvölgye Tsz termelésirányítási központja”.

De ennek a kornak is vége szakadt 1990-ben. A helybeliek úgy emlékeznek, hogy 1993-ban istállónak használták.

A kastély jelenleg  a TÁPIÓ-TÁJ MEZŐGAZDASÁGI SZOLGÁLTATÓ ÉS KERESKEDŐ KORLÁTOLT FELELŐSSÉGŰ TÁRSASÁG székhelye. Rövidített neve: TÁPIÓ-TÁJ Kft. A Creditreform céginforációs adatbázisa szerint a kft alapításának dátuma 1993., fő tevékenysége gabonafélék (kivéve rizs), hüvelyes növény, olajos mag termesztése. Utolsó létszám adat 2018.09.05-én 13 fő, tulajdonosok száma 51, vezetők száma 1fő.

 A helytörténet után érdeklődők napjainkban legtöbbször csak annyit tudnak, hogy „volt Sülyben is egy kastély Sűrű pusztán”. A tájékozottabbak esetleg még azt is hozzá teszik, hogy „Kovásznai / Kovács / Tauffer / Lónyay / Nagy nevű tulajdonosai voltak”, de ettől nem sokkal tudnak többet a múltjáról. Pedig a szebb napokat (éveket) megélt kastély és nevesebb lakói talán ettől többet érdemelnének tőlünk, sülysápiaktól.

Zemen Pálné