Cikksorozatunk előző részében röviden körül jártuk, hogy 2021. januárjától mire számíthatnak azok, akik továbbra is kerti avar égetésére adják a fejüket, illetve néhány opciót előrevetítettünk a háztartás körüli zöldhulladékok kezelésére. A komposztálás kapcsán felmerült a legegyszerűbb opció, illetve egy helyi lehetőség is, azonban azt beláthatjuk, hogy a komposzt kezelés lehetőségeinek palettája igen széles tud lenni.
De mi a helyzet az „alapanyaggal”? Mit komposztálhatunk, és mit nem? Mi a helyzet a beteg növények maradványaival? Többek között erre keressük a választ ebben a cikkben.
A komposztálás során hajlamosak vagyunk a „mindent bele” elvet alkalmazni, azonban – ahogyan azt az október 2-án településünkön tartott Hulladékmentes est során Kump Edinától is hallottuk – ez koránt sincs így. A déli gyümölcsöket például a szállítás során olyan anyagokkal kezelik, amik a talajnak és közvetve a növényeknek sem feltétlenül tesznek jót. Az ételmaradék, bár lebomlik, de amellett, hogy odavonzza a kártevőket (pl. patkányokat) sót juttat a komposztba és így a talajba, ami bár nem taszítja kertünket Karthágó közeli állapotba, de hosszú távon egyáltalán nem tesz jót neki.
A fent felsoroltak mellett pedig ott vannak a beteg növényekről származó ágak, gallyak és levelek, melyeket, mióta világ a világ az emberek égetés útján semmisítenek meg, holott más mód is van ezek kezelésére. A beteg növényi részeket ki kell szárítani, fel kell aprítani, és különálló módon komposztálni lehet, vagy kiszárítás után akár alkalmasak arra is, hogy fűtsünk velük (amelyik háztartásban erre van lehetőség) vagy családunkkal, barátainkkal egy jó szalonnát süssünk rajtuk (legvégső esetben pedig a környezetvédelmi hatóság növényegészségügyi okokból továbbra is engedélyezheti a betegséggel érintett zöldhulladék elégetését). Szakszerű komposztáláskor pedig a keletkező hő, ami 50-60 Celsiusfokot is elérheti hosszú időn keresztül, teljes mértékben sterilizálhatja ezeket a talajokat, így akár vírusos, baktériumos növényi részek (vagy akár a diófa levél) komposztálásával készült anyagot is nyugodtan használhatunk még akár palánták neveléséhez is. Amennyiben azonban van rá lehetőségünk, ezeket a beteg növényi részeket a biztonság kedvéért különállóan kezeljük, – akár egy másik komposztáló keretben – mivel érdemes ezeknek az átlagosnál hosszabb időt biztosítani, illetve, ha netán mégsem megfelelően „érik” a komposztunk, ne okozzunk kárt szeretett növényeinkben.
Nagyszerű lehetőség továbbá az aprítógép, amely a vastagságuk miatt nem- vagy nehezen komposztálható növényi részek (pl. gallyak) feldolgozására, komposztálhatóvá tételére használható. Bár beszerzésük nagyobb beruházást igényel egy háztartás számára, de közösségi összefogással, ha több háztartás vásárol egy gépet, a költségek csökkenthetők, és lássuk be, nem ezt az eszközt fogjuk minden nap használni, így a háztartások közti rotáció sem okoz gondot az aprító használata során.
Cikkünk végéhez érve, azért látható, hogy igen is az avar égetésen túl is van „élet”. Világunk folyamatosan változik, és a változások nem mindig a mi kényelmünket szolgálják. Az avar égetés kivezetésével életünk nem lehetetlenül el, csak megváltozik, ez először mindenki részéről rugalmasságot és némi tájékozódást kíván. Amint azonban ezek a praktikák – melyeknek tárháza az idő előrehaladtával csak bővülni fognak – a mindennapjaink részévé válnak, már nem, mint szükséges rossz fogunk rájuk tekinteni, és ezzel együtt lehetőséget teremtünk magunknak egy élhetőbb (füst és szén-dioxid mentesebb) környezetben élni a mindennapjaink.