A vidámság, derültség, pajkosság, tréfa életünk fontos része. „A vígballada vagy tréfás ballada derűs hangvitelű humoros történetet dolgoz fel. Kifigurázza az emberi gyengeségeket, jellemhibákat.” A témák között találkozhatunk a gőgös feleség ráncba szedésével, az emberi tudatlanság, ostobaság kikarikírozásával, a párválasztás útvesztőivel. A helyben ismertek közül íme az első. E vígballada különlegessége, hogy 1945. május 1-én Szirtes Ádám (ekkor még Szvitek Ádám) tápiósápi amatőr színjátszókkal adta elő a Hevesy kastély színpadán. Sülyben és Sápon is sokan ismerték.

A gőgös menyecske

Hej, páva, hej páva, császárné pávája!
Szegény legény voltam, gazdag leányt vettem,
S a gazdag leánynak kedvét nem lelhettem.
A vásárba mentem, piros csizmát vettem,
Avval hazamentem s az asztalra tettem.
– Kincsem, feleségem, mondj uradnak engem!
– Én bizony sohasem, teljes életemben!
Mert apám házánál nagyobb urak jártak,
Őket sem uraltam, téged sem urallak!

Hej, páva, hej páva, császárné pávája!
Szegény legény voltam, gazdag leányt vettem,
S a gazdag leánynak kedvit nem lelhettem.
A vásárba mentem, rojtos ruhát vettem,
Avval hazamentem s az asztalra tettem.
– Kincsem, feleségem, mondj uradnak engem
– Én bizony sohasem, teljes életemben!
Mert apám házánál nagyobb urak jártak,
Őket sem uraltam, téged sem urallak!

Hej, páva, hej páva, császárné pávája!
Szegény legény voltam, gazdag leányt vettem,
S a gazdag leánynak kedvit nem lelhettem.
Az erdőre mentem, somfabotot szeltem,
Avval hazamentem, a pad alá tettem.
– Kincsem, feleségem, mondj uradnak engem!
– Én bizony sohasem, teljes életembe! –
Botom elékapám, hátára vagdalám:
– Uram vagy! Uram vagy! halálig, uracskám!