Ballada. Ha ezt az irodalmi műfajt a mai fiatalok hallják, jobb esetben Kőműves Kelemen vagy Arany János hallhatatlan írásai az Ágnes asszony, Szondi két apródja vagy A walesi bárdok jutnak eszükbe. Csak nagyon kevesekben él még a balladának egy igen régi formája, a népballada.
Elődeink mindennapjainak fontos részét képezték ezek a lírai-epikai alkotások. Énekelték vagy dallam nélkül mondták munka közben, tollfosztáskor, kukoricafosztáskor és csöndes téli estéken családi körben. Hasonlóan a népköltészeti alkotásokhoz a népballadák íróit sem ismerjük, mivel szájról szájra terjedtek szövegük gyakran változott. Balladagyűjtők (Kriza János) jegyezték le a jelentős részüket a XIX. században, majd Bartók Béla és Kodály Zoltán a XX. század elején. Tartalmuk kapcsolódhat családi eseményhez, gyilkossághoz, szerencsétlenséghez, de ismeretesek vígballadák és legendaballadák is.
Az elemi népiskolák olvasókönyveiben több ballada is helyet kapott. Ezt az egykori diákok jól megtanulták, mert még 70-80 évvel később, a 2010-es évek elején szinte hibátlanul elmondták, elénekelték az akkor több mint 80 éves nénik.
Az elmúlt évtizedekben én is gyűjtöttem jó néhány – többségében új stílusú – balladát Sülysápon. Némelyiket csak lejegyeztem, de van hangfelvétel és videó is róluk. Nagymamám (1904-1990) Tápiósülyben született és sokat énekelt nekem gyerekkoromban főzés, szőlőkötözés, kerti munka közben. A dalok között szerepelt népdal, műdal és egyházi ének is. Gyakran hallottam tőle Farkas Julcsa – a cséplőgépbe esett lány történetét. A balladát – némely szöveg béli eltéréssel – többen ismerték még az 2010-es években is. Az alábbi szövegváltozattal Cseri Istvánné Szücsi Mária (1931-2014) énekelte el 2013-ban. Maris néni fiatal korában summásként dolgozott a környező falvak (Tóalmás, Tápiószecső, Szemtmártonkáta…) nagybirtokain. Munka közben énekeltek, így lehetősége volt arra, hogy más falvak dalait, meséit, balladáit megtanulhassa és elhozza a falunkba, köztük ezt a tragikus történetet.
Farkas Julcsa története
Telepesen megindult a masina1,
Farkas Julcsát felküldték az asztalra2,
Farkas Julcsa fel is ment az asztalra,
Véletlenül beleesett a dobba3.
Mikor ezt a szeretője meglátta,
A gépésznek ijedt hangon kiálta,
-Gépész uram, álljon meg a masina,
Farkas Julcsa beleesett a dobba.
Mikor Julcsát a nagydobból kivették,
A körzeti főorvoshoz elvitték,
Főorvos úr megvizsgálta, s az mondta:
-Ennek már a jó Isten az orvosa.
Farkaséknál meggyullad a mécsvilág,
Bizonyosan Farkas Julcsát virrasztják.
Farkas Julcsa körül virágkoszorú,
Mellette van édesanyja szomorú.
Farkas bácsi ha bemegy a szobába,
Ráborul a lánya koporsójára,
-Én Istenem, de megvertél engemet,
Hogy elvetted egyetlen gyermekemet.
Szómagyarázat: 1masina: itt cséplőgép; 2asztal: itt a cséplőgép része; 3dob: itt a cséplőgép része.
Bíró Margit balladáját is nagymamától hallottam először gyerekkoromban. Most László Tiborné Dinnyés Ilonka által énekelt változatát olvashatjuk.
Bíró Ferenc Margit nevű leánya
Mi történt a böszörményi határban?
Bíró Ferenc Margit nevű leánnyal?
Bíró Ferenc Margit nevű leánya,
Akinek ma tíz faluban nincs párja.
A Margitot sok legény csalogatta,
De legjobban Kiss Imre biztogatta.
-Ne félj Margit! Szívem párja szeretlek,
Jövő őszre feleségül elveszlek.
Kiss Imrének más kilány járt fejében
Üzenetet küldött ő Cserépnének,
Hogy majd egyszer el fog ő odamenni,
Zsuzsi lányát feleségül megkérni.
El is ment ő oda egy szombat este,
Cserép Zsuzsi már a kapuban leste,
Egy pár szóval, páros csókkal fogadta,
Kiss Imrét a szobájába behívta.
Éjfél után egyet ütött az óra,
Kiss Imre már elindult a nagy útra,
De Cserépné e szavakkal kísérte:
-Holnap menjetek el a pap elébe.
-Holnap menjetek el a pap elébe,
Neveteket írassátok a könyvbe,
Nehogy ezt a Bíró Margit megtudja,
A lányomat örökre elátkozza.
Éjfél után kettőt ütött az óra,
Bíró Margit ment a falusi kútra,
Oly szomorú hírt hallott a kis kúton,
Alig tudott haza menni az úton.
Alig várta, hogy korsaját letegye,
Kiss Imréék háza felé siete,
Még be sem ment, csak a kaput zörgeti:
-Álnok betyár, csak egy szóra gyere ki!
Ki is jött Kiss Imre a kis kapuba,
Bíró Margit e szavakkal fogadta:
-Való, Imre, hogy te megházasodtál?
A szívemre de nagy bánatot hoztál.
-Való bizony, Bíró Margit. Szeress mást!
Úgy is régtől szerettük mi már egymást.
-No, most Imre, add ide a jobb kezed,
Hagy kívánjak néked boldog életet.
Agárkutya hordozza életedet,
Vegye el Isten a feleségedet,
Esztendeig és harminchat hónapig
Nyomjad, Imre gyászos ágyad fenekit!
Kilenc orvos orvosságát használd el,
Se ég, se föld soha ne fogadjon be,
Se ég, se föld be ne vegyen gyomrába,
Vessen ki a sírod két oldalára.
-Na most, Margit, add ide a kezedet,
Hadd kívánjak én is boldog életet.
Kötél által végezd be az életed,
Mert az Isten nem egymásnak teremtett!
Lánypajtásim, ti hozzátok fordulok,
Igaz szívű szeretőt ne tartsatok,
Mert az igaz szívű szerető megcsal,
Verje meg az Isten akit összead.
Éjfél után egyet ütött az óra.
Bíró Margit elindult a nagy útra.
Köszönését senkinek se fogadta,
Haza ment és magát felakasztotta.
De mikor ezt Kiss Imre meghallotta,
Éles kését a szívébe mártotta.
-Nahát, Margit, most én tehozzád megyek,
Ha az Isten így rendelt el bennünket!
Zemen Pálné
