Sülysápi emberek
Városunk területe igen régen lakott. A török időben elnéptelenedett, de a törökök kiűzését követően igen gyorsan benépesült. Tápiósülybe magyar, Tápiósápra szlovák (tót) anyanyelvű jobbágyok települtek le. A 18., 19. században a földművelésből élő parasztemberek éltek a legtöbben ezen a területen. A termőföldön termesztett növényekből és állattartásból gondoskodtak néha nem kis létszámú családjuk megélhetéséről. „A paraszt földhözragadt ember. Úgy köti a föld, amelyből kinőtt, mint a fát és a virágot”. (Erdei Ferenc)A föld megmunkálásán kívül azonban szinte minden falusi ember értett a gazdasági és a ház körüli eszközök, szerszámok elkészítéséhez is.
A paraszti társadalom nem volt egységes. A módos, földes gazdáktól a földnélküli, vagyontalan zsellérekig rétegződött. A 20. században egyre nőtt a földnélküliek száma és ezzel párhuzamosan egyre többen kerestek munkát, megélhetést az iparban.
A táblázat számadatainál azonban lényegesen többet tudhatunk meg városunk lakóiról az egykori helyi anyakönyvek tanulmányozásával. A számok nevekké, sorsokká szelídülnek, de előfordulhat, hogy egy-egy rég elfeledett családi história is előbukkan a kusza betűk tengeréből.
Anyakönyv – forog a film
Az anyakönyv egy plébánia, egyházközség vagy település írásos nyilvántartása, amelyet a születésekről, házasságkötésekről, illetve halálesetekről vezetnek. Egy-egy ember születési és halotti anyakönyvi bejegyzése, mint egy film első és utolsó kockája. A kettő között forog a film, éli az ember az életét. Itt-ott felbukkan néhány kocka még róla: bekerül a házassági anyakönyvbe is, majd gyermekei születésekor ismét a születési anyakönyvbe, de mint már szülő. Ez az a hely, ahol földesúrúr és szolga békén megférnek egymás társaságában, az egyik sorban a jobbágy, a másikban a földesúr.
Magyarországon a hivatalos állami anyakönyvezés 1895. október 1-jén kezdődött meg, ezt megelőzően az egyházak vezették az anyakönyveket. A katolikus egyháznak e korban kimagasló szerepe volt, ezért az anyakönyvezés is a feladatai közé tartozott. 1866-ig az evangélikusok adatait is a katolikus anyakönyvekben vezették.
A római katolikus anyakönyvek nyelve döntően latin, néhány rövid időszakban (1844-1849, 1890-es évek) azonban áttértek a magyar nyelvre. A helységek nevét és néha a vezetékneveket is latinosították (Süliensis=sülyi, Sapiensis=sápi, Szantovszkij=Szántai). A bejegyzéseket kézzel, mártogatós lúdtollal, házilag készült tintával írták, ezért sok helyen alig látszik, kifakult, nehezen olvasható. A korai anyakönyveket nem rovatok szerint, hanem folyamatosan vezették, napok és hónapok szerint. A keresztelést, a házasságkötéseket és haláleseteket eleinte egy könyvben vezették, majd külön-külön könyvet nyitottak ezeknek. Később oszlopokba rendezték az adatokat, majd a 19. század elejétől előnyomtatott anyakönyveket is használtak. 1852-től az anyakönyvekben megjelent a „megjegyzések” rovat az anyakönyvi adatok javítása, a vezetéknév megváltoztatása, halottá nyilvánítás, a születés vagy halál körülményei számára.
A tápiósülyi Kisboldogasszony-templom plébániájának anyakönyvei 1724-ben kezdődnek. Ezt megelőzően Úriban történt az anyakönyvezés, ahol 1700-tól kezdték el vezetni. A sápi Szent István templom plébániájának anyakönyvei 1745-ben kezdődnek. Ezt megelőzően először Úrihoz, majd Tápiósülyhöz és Isaszeghez is tartozott.
Születési anyakönyv
Pillantsunk bele először a tápiósülyi anyakönyvbe! Az első bejegyzés1724. …16-án történt. Egy leányt kereszteltek, Andrea Szalaj és Anna Juhász gyermekét, a keresztszülők Martino Polednik és Maria Szlovacsko. Megtudjuk még, hogy a gyermek Sápról való (eleinte még több a sápi bejegyzés, mint a sülyi). Ekkor még, mint látjuk, igen kevés információt tartalmazott a bejegyzés, a gyerek születésének napját nem is tudhatjuk, csak a keresztelésének napját ismerjük, de ismeretes, hogy a hozzátartozók igyekeztek minél előbb megkeresztelni a csöppséget, ezért általában 1-2 napos korában már keresztvíz alá tartották. Nem ritka a 8-10-12 gyerekes család.
A tápiósülyi anyakönyv 1. oldala és első bejegyzése
A tápiósápi születési anyakönyv első bejegyzése: 1745. július 28-án Stephanus gyermek, szülei: Andreas Svitek és Cathar. Blanar, keresztszülők Pauly Simon és Maria Micsei.
A 19. századtól a születési anyakönyv tartalmazza a szülő(k) foglalkozását is, ezáltal jobban betekinthetünk a falvaink lakóinak életébe. A legtöbbjük neve mellett a plebejus, közrendű, földműves, zsellér, napszámos, béres, cseléd bejegyzés áll, de gyakori a juhász, csősz, kanász, tehenész, lovász, gulyás, harangozó, czigány, téglavetőnő, vasúti szolga, vasúti őr, szakácsné, szolga, házaló, markotányos bejegyzés is. Akadt néhány rézműves, kertész, kántortanító, korcsmáros, kovácsmester, kerékgyártó, varrónő, molnár, kályha mester, csizmadia, bognár, államhivatalnok, kántor, iparosnő, vincellér, hentes, kőműves mester, jegyző, gazdatiszt, szabó mester, kintornás, komornok, ácsmester, vasúti mérnök, vasúti állomásfőnök, tanító, jegyző, és nemes. Néhány foglalkozás mára már kihalt, feledésbe merült vagy fölöslegessé vált a technika fejlődése révén, egyik-másikra pedig máig is lenne igény.
Az 1870-es évek végétől a származási helyet is bejegyezték. Néhány közeli vagy távoli helyiség közülük: Cegléd, Úri, Monor, Üllő, Tápióság, Ecser, Losonc, Dány, Trencsén, Pánd, Seregélyes, Tápió-Szentmártonkáta, Tápióság, Isaszeg, Ócsa, Péczel, Gomba, Bicske, Mende, Gyömrő, Mihályi, Mezőtúr, Berzence, Tóalmás, Czinkota, Bécs, Budapest, Hévíz, Veresegyháza, Belényes, Moór, Péteri, Jászberény, Tura. Előfordult, hogy csak a megyét írták be: Somogy, Nógrád, Komárom, de szerepel Olaszország és Bohémia is származási helyként.
Igen gyakori volt az ikerszülések száma. 1865-1894-ig huszonöt esetben fordult elő, szinte minden évre jutott. Hármas ikrek is születtek néhány esetben.
A házasságon kívül született gyereket törvénytelennek jegyezték be, vagy a „rá következő házasság által törvényesíttetett” megjegyzéssel törvényesítették.
A anyakönyvben találkozhatunk Dózsa vezetéknevűekkel is. Siska Rozália néprajzi dolgozatából azt is megtudhatjuk, hogy a Gőzmalom (ma Malom) utcában élt egy Dózsa Ferenc nevű ember, akiről „annyit hallott, hogy a történelemből ismert Dózsa György leszármazottjának tudták és tartották.”
A „Megjegyzés” rovatból egy érdekes körülmény olvasható ki. A Budapest – Szolnok vasútvonal megépülését (1882) követően megszaporodott a szülési turizmus (napjaink szóhasználatával élve). Több bejegyzés mellett áll, hogy „a gyermekszülés végett az anya ideiglenesen ide költözött”. A legtöbb ilyen újszülöttet törvénytelennek jegyezték be.
Házassági anyakönyv
A házasultakat Tápiósülyben 1730-tól, Tápiósápon 1787-től vezették. Kezdetben csak a dátumot, a menyasszony és vőlegény neve, az 1770-es évektől az életkoruk is, 1830-tól pedig már a szülők neve is szerepel a násznagyok, tanúk nevével együtt. Általában 18 és 20 év körül keltek egybe a fiatalok, de előfordultak kirívó esetek is.
Halotti anyakönyv
A halotti anyakönyvek is igen beszédesek, sok mindent megtudhatunk egy-egy családról belőlük: ki, hány évig élt, milyen betegségben halt meg, szülőre vagy házastársra is vannak utalások. Különösen magas volt a gyermekhalandóság az 1800-as évek második felében a járványoknak, a közegészségügy alulfejlettségének köszönhetően. Egy család számára legfontosabb érték a gyerek, egy gyermek halála pedig a legnagyobb tragédia a szülőknek. A gyermekhalál ekkoriban a mindennapok része lett. Néhány megdöbbentő adat:
- 1868. X és XI hónapban 14-en születtek és közülük 13-an 1-2 éves korukig meghaltak.
- Az 1900-ban született 66 gyermek közül 18 meghalt 1,2,3,4 évesen.
- Az anyakönyv 1-1 oldalára 10-15 újszülöttet írtak be, és nem volt ritka, hogy a 80-90%-uk még csecsemő korában elköltözött az élők sorából.
- Előfordult, hogy szüléskor az anya és a gyermek is meghalt.
- Egy különösen tragikus családi dráma történt 1915-ben, amikor egy gombamérgezésnek az anya és három gyermeke is áldozatul esett.
- Megtörtént, hogy egy házaspár mind a 7 gyereke meghalt.
- Az elhunyt gyerekeket Sülyben és Sápon is az ún. gyerek temetőben temették el.
- A halva született vagy nem sokkal a szülés után elhunyt gyermeket a bábaasszony keresztelte meg.
Az átlagéletkor a magas gyermekhalandóság miatt igen alacsony volt. 1800-ban Sápon az elhunytak átlagéletkora 27,3 volt, 1850-ben csak 23,5, 1900-ban pedig mindössze 19,5 év. A leggyakoribb halálokok gyerekeknél a sorvadás, gyengeség, torokbaj felnőtteknél az öregség és a sorvadás, de a tüdőbaj is szedte áldozatait.
Országos összeírás
Az 1715. évi 57.törvénycikk foglalkozik az országos összeírással. A községeknél össze kellett írni a jobbágyokat, zselléreket, taksás nemeseket, szabadosokat. A törvénynek megfelelően az összeírás megtörtént Sülyben és Sápon is. Az adózók neve:
Sülyben: Michael Szepesi; Andreas Kertesz; Michael Varga; Laurentius Csontos; Paulus Gomori; Benedictus Kertész; Andreas Mányi; Gasparus Bobák; Paulus Macska; Joannes Kacsór id.; Martinus Pinter; Stephanus Dinnyes; Martinus Kurdis; Jacobus Vacsik; Mathias Vacsik; Georgius Szabó; Emericus Tári; Stephanus Budi; Joannes Thott; Michael Benkó; Benedictus Gerőcz; Michael Kacso; Albertus Cseri; Andreas Csuka; Joannes Thuri; Paulus Thari; Paulus Lendvai; Albertus Gomori; Georgius Bozoki; Joannes Kiss-Kacsor; Petrus Thótth; Stephanus Macska; Martinus Csabi; Martinus Kis; Jacobus Budi; Albertus Juhász; Paulus Sigri; Andreas Thoth; Paulus Benkó;
Sápon: Joannes Suranyi; Thomas Sztari; Sebastianus Kolál; Joannes Thótth; Sebastianus Farkas; Thomas Szántay; Georgius Cserni; Georgius Barin; Martinus Szecsai; Petrus Kiss; Valentinus Pekni; Stephanus Moricz; Michael Kanya; Georgius Borbely; Andreas Lengyel; Paulus Palyinkás; Georgius Ocsovai; Nicolaus Vesseli; Stephanus Kánya; Benedictus Nagy; Joannes Beres; Georgius Greskó; Joannes Likó; Georgius Németh; Andreas Kosstolnik; Georgius Szabó; Martinus Polednyik; Martinus Kokaj;
Családkutatás, mint új hobbi
Felnőttként felvetődik bennünk a kérdés: Kik voltak az őseink? Hol és hogyan éltek? Mivel foglalkoztak? Melyik külső vagy belső tulajdonságunkat, hajlamunkat örökölhettük tőlük? Ez néha egészségi szempontból is fontos lehet. Az anyakönyvek, összeírások segítségével mindenki kutathatja őseit, amit az utóbbi években az internet igen megkönnyített, hisz nem kell levéltárakba utazni, az otthonunkban kereshetjük gyökereinket. (Bérkutatók több százezer forintért teszik meg helyettünk.) Én körülbelül 20-25 éve foglalkozok családunk kutatásával. Először a legidősebb családtagok elbeszéléseinek alapján az élő családi emlékezet határáig, az utóbbi években egy internetes keresőprogrammal azonban eljutottam az 1600-as évekbe is. Szabó a vezetéknevem, ezért ez az ág különösen érdekelt. Üknagyapám, Szabó Ádám 1839.XII.5-én született (én is december 5-én születtem) és volt neki egy ikertestvére: Éva. (Tréfásan mondhatjuk tehát, hogy Ádámtól – Évától származik a családunk.) Ezen az ágon tovább mentem és eljutottam a 10. ősömig, aki Georgius Sabo 1638.ápr.5-én született Szlovákiában és 86 éves korában halt meg Tápiósülyben.
Azt mondják, hogy a törzsökös sülyiek, sápiak között mindenki rokon egymással ezért engedtessék meg, hogy családunk felől közelítsek ehhez a feltevéshez. A felmenőim vezetéknevei közül néhány kb. az 1700-as évek elejéig visszamenőleg: Szabó, Nagy, Kovács, Szűcsi, Dinnyés, Antalicz, Szepesi, Berényi, Juhász, Kecser, Thuri, Benkó, Molnár, Mészáros, Bugy, Bud, Macska, Csikós, Tóth, Tari, Thuri, Gönczi, Cseri, Dobos, Bozóky, Farkas, Fazekas, Acsai, Csordás, Gazsi, Lesti, Minko.
A férjem sápi születésű, apja Zemen Isván, anyja Horinka Erzsébet. Nézzünk innen is néhány őst: Horinka, Magyar, Németh, Kiss, Ocsovai, Hostyinszki, Szántai, Trepák, Polenyik, Verovszki, Almási, Seprős, Molnár Bense. Az ágak néhol össze is fonódnak. Azt hiszem bizonyítottnak vehető a feltevés.
Ezek az anyakönyvek igen nagy kincseink. Múltunkat, gyökereinket tartalmazzák. ”Múlt nélkül nincs jövő, s mennél gazdagabb a múltad, annál több fonálon kapaszkodhatsz a jövőbe.” – írta Babits Mihály. Ahogy egy fát a gyökérzete rögzít a földhöz, látja el tápanyaggal, úgy bennünket is a gyökereink, őseink kötnek városunkhoz, népünkhöz. Napjainkban ez különösen aktuális, ezért ápoljuk, óvjuk gyökereinket!
A sülysápi emberekről szóló történetünket kezdtük a számokkal, majd folytattuk a betűkkel, közben ismereteink róluk egyre bővültek. De a számok és betűk rengetegénél is van mélyebb ismeret, az emberi szó. Idősebbek! Merjenek régi családi fényképeket megmutatni, történeteket elmesélni a fiataloknak! Fiatalok! Merjetek kérdezni az idősektől, hogy ha eljön az ideje, tovább tudjátok adni!
Zemen Pálné
