Sorozatunk következő részében a Sőtér kastélyt és lakóit mutatjuk be. A Sőtér család alapozta meg Tápiósáp újkori történelmét, kastélyuk is a falucska központjának legmarkánsabb épülete, ezen kívül több építménnyel, szoborral gazdagították a település arculatát. Az ecseri és tápiósápi Sőtér család történetében 1659-ig kell visszamennünk, amikor a Gyöngyösön élő id. Sőtér Ferenc nemesi címet kapott I. Lipót császártól. A családnak Pest és Szatmár vármegyékben is voltak birtokaik. „Kitartó munkával, főleg zálogügyletek útján gyarapította vagyonát, növelte birtokait..”1 A nemességet szerző Sőtér Ferenc a törököktől frissen visszafoglalt Pest vármegye első alispánja lett.

Sőtér család

A Sőtér család címere: osztott pajzs felső kék mezejében kétfarkú, jobbra lépő oroszlán, felemelt első jobbjában görbe kard; az alsó vörösben három liliom. Sisakdísz: daru kavicscsal. Takarók: kék-arany, vörös-ezüst.

Sőtér Ferenc az 1703-ban tett végrendeletében így rendelkezett: „Pest Vármegyében Sáp egészen örököm, ott építettett szép udvarházammal, serfőző házammal, szőlőmmel, egy vízi és egy szárazmalommal edgyütt, halastókkal és kertekkel. Sülynek negyed része örököm…” A végrendeletben testvéröccsét is megemlíti: „Az Eöttsém Sőrér Tamás Uramnak eő Kegyelmének … Sápon is az minenű háza és egyéb épületi vannak eő Kegyelme, azt is bírja szabadon minden adózás és szolgálat nélkül …” Sőtér Ferenc testvéröccse:

Sőtér Tamás tehát már az 1700-as évek legelején rendelkezett birtokkal Tápiósápon. Sőtér Tamás a család egyik legismertebb tagja, aki II. Rákóczi Ferenc fejedelem ezredes kapitánya volt a szabadságharc (1703-1711) idején. „Sőtér Tamás óbester Sőtér Mihály és Eördögh Orsolya fiaként látta meg a napvilágot valószínűleg Gyöngyösön. … Feleségének neve Német Zsuzsa.”1 1692-ben Pest-Pilis-Solt vármegye négy járásának szolgabírája, 1698-tól a kecskeméti járás élére került, 1702-ben vármegyei esküdt, 1703-ban a nyugati országrészben katonaként szolgált. „

1704-ben már a kurucok táborában találjuk. … Sőtér Tamás óbester a Tápió mente legjelentősebb kuruc-kori szereplője volt, … az a katonai vezető, ki a leghosszabb ideig régiónkban tartózkodott, a legtöbb Tápió menti településen megfordult. … Gyakran tartózkodott katonáival a Duna-Tisza közén. … Képviselője annak a vármegyei köznemesi rétegnek, mely számára magától értetődő volt, hogy Rákóczi hűségében szolgálja a hazát”.1 1704-ben Rákóczi Gyömrőre érkezett, hogy mozgósítsa a lakosságot a kuruc seregbe. Beszédében többek között ezt mondta: „…Tik voltatok azok a vitézek, az kik hazátokat velem együtt véres verítéktekkel s véretekkel ily régi szabadságához közelgető állapotjába helyheztettétek! … Nem kívánok birodalmat, nem kincset tületek, s nem egyebet: az igaz bátor magyar szívet, hogy az magaméval öszvekapcsolván, veletek éljek és haljak!” Sülyből 19-en harcoltak Rákóczi oldalán.

Sőtér Tamás a szabadságharc leverése után Heves vármegyében adóbeszedő volt. „Sőtér Tamás 1739. április 20-án halt meg Gyöngyösön. Végső nyughelyéről nincs adatunk, az vagy Gyöngyös, vagy Tápiósüly is lehetett. A XV. században épült, ma is álló gótikus templomban (Tápiósülyben) a Sőtér-família kriptát létesített, így elképzelhető, hogy sokáig ott nyugodott – a kripta felszámolásáig – „Rákóczi hadnagya, Sőtér Tamás ezredeskapitány.”1

Sőtér Gábor (1701-1752) töltött be jelentős szerepet Sáp életében az 1700-as évek közepéig. Táblabírónak kineveztetett Sőtér Gábor 1733-ban, majd megválasztatott főszolgabírónak az 1738-ik esztendőben. Magas beosztásai ellenére Sápon lakott feleségével, Urbányi Ágnessel. Az, hogy itt élt a családjával a jobbágyai között, nagyban segítette a falu fejlődését. Négy leányuk érte meg a felnőttkort. Borbála (1738-1832), Franciska (1741-1776), Julianna (1743-1791) és Éva (1745-1829). 1747-től 1751-ig született még 3 gyermekük, köztük két fiú is, de ők még kisgyermekként meghaltak, így Sőtér Gábor fiú örökös nélkül maradt. Éva és Franciska szüzességi fogadalmat tettek, Julianna Kiss Sándorhoz ment feleségül, de gyermekük nem született. Borbála Ethre Antal feleségeként öt leányt nevelt fel.

Mióta állandó lakhelyük a Sőtéreknek Tápiósáp? Ezt kideríteni pontosan ez idáig nem tudtuk. Annyi bizonyos, hogy a sülyi templom anyakönyveit 1724-től írták, és mivel Sápon ekkor még nem volt önálló plébánia, a keresztelteket, elhunytakat és a házasultakat is sülyi anyakönyvben vezették, Sőtér Gábor pedig már ezen anyakönyv 2. oldalán szerepel keresztszülőként 1724-ben. Ezt az alkalmat több is követte, ugyanis előfordult, hogy nem csak a nemesek, hanem a jobbágyai körében is keresztvíz alá tartotta az újszülötteket.

Sőtér Gábor és leányai igazi mecénások voltak Tápiósápon. Nevükhöz fűzhető a község felvirágoztatása a 18. és 19. században. Tápiósáp központjának máig legjellegzetesebb épülete a Sőtér kastély, mely egyemeletes, a 18. század közepén épült késő barokk stílusban. Az évek során folyamatosan bővítették. Állhatott ezen a helyen már az 1700-as évek elején is épület, hisz Sőtér Ferenc 1703-ban tett végrendeletében már rendelkezett udvarházáról öccse javára: „Sápon is az minenű háza és egyéb épületi vannak eő Kegyelme, azt is bírja szabadon minden adózás és szolgálat nélkül”. A kastélynak szép kapuja, díszes kertje és egy házi kápolnája is volt, melyben egy kép Szűz Mária menybemenetelét ábrázolta.

A családi kastélyon kívül templomok építésére is igen sokat szánt a család. A sülyi Kisboldogasszony templom „a török hódoltság alatt nem pusztult el, csupán a mennyezete szakadt be.” 1696-ban állították helyre. A helyreállítást a Sőtér Éva 1000 ezüst forinttal támogatta. Ekkor épült a főhajó baldalán egy kápolna, mely alatt a Sőtér család sírboltja van. A sírboltban a Sőtér és az Etre család nyolc tagja nyugszik.

Sőtér Gábor több templomot is építtetett Sápon. Az 1716-os püspöki látogatás alkalmából készült jegyzőkönyv (Canonica visitatio) már megemlíti, hogy Alsósápon (a Sőtér kastély környéke) kicsi, de elegáns módon megépített templom van, mely boltozattal van ellátva. Két ajtaja van. Kórusa fából készült és festett. Főoltára befejezetlen. A főoltár közepén Szüz Mária képe van. A templomot „Sütör Ferenc” építtette. Megemlíti még, hogy Felsősápon – Tápiósáp nyugati határa és Kisteleg közötti részen, a Tápió patakocska jobb partján – is van egy régi kőből épített templom, melynek állnak a falai és kriptája is van. Az 1733-as látogatás szerint az alsósápi, fából készült kápolna már régóta romos. Sőtér Gábor anyagi helyzete azonban megengedte, hogy jóval nagyobb templomot készíttessen. Az új templomot a kastélytól északra eső dombra az alsósápi, már romos kápolna helyére terveztette. A szájhagyomány szerint a felsősápi templom köveit is felhasználták az építkezéskor. A munkát 1748-ban kezdték meg, de befejezését az uraság már nem érte meg, 1752-ben elhunyt. Feleségére, Urbányi Ágnesre várt a feladat, hogy bevégeztesse a megkezdett munkát. A templomot 1759-ben Szent István király tiszteletére szentelték fel. A főoltárt és három mellékoltárt is e család tagjai állíttatták és számos berendezési, felszerelési tárgyról gondoskodtak.

Sőtér Gábor 52 évesen bekövetkezett halála után felesége folytatta Tápiósáp szépítését. Leányai még igen fiatalok voltak, – Borbála, a legidősebb is csak 14 éves, – de felnőve apjukhoz hasonlóan folytatták Tápiósáp szépítését. 1776-ban építtették a Kálvária-kápolnát a templom melletti dombra Sőtér Franciska emlékére. Oromzatában a családi címer domborműve látható. A templom melletti Szentháromság-szobrot Sőtér Éva állíttatta 1799-ben, ennek lábazatában is a családi címer domborműve látható. Ugyanebben az évben készült el a plébánia háza is. A Nepomuki Szent János szobrot is Sőtér Éva állíttatta a mai Dózsa György út elejére. A szobor érdekessége a talapzaton lévő dombormű Szent Rozáliával.

Sőtér Borbála 1764-ben feleségül ment Ethre Antalhoz, akivel öt leányt neveltek fel: Antóniát, Erzsébetet, Otíliát, Annát és Rózát. „Fáy András (1786-1864), – a haza mindenese – ifjú korában többször megfordult Tápió-Sápon, mind a Rakovszky, mind az Etre család kastélyában, mely utóbbiban az egyik kisasszony szépsége hajdan különösen meghódította….” Hogy melyik leány tetszett meg neki, arról nem ír Csapó Mária, de Blaskovich Pál (1802-1873) feleségül vette kálnói Ettre Borbálát, aki fiatalon, 26 éves korában elhalálozott 1840-ben. Blaskovich Pál testvére Blaskovich László (1808-1877) ugyanabból a családból nősült, feleségül vette kálnói Ettre Otíliát, aki szintén igen fiatalon hunyt el. (A Blaskovich família ebben az időben Tápiószentmártonban rendelkezett nagyobb földbirtokkal.) Antónia Török Gáborhoz ment feleségül, Erzsébet Kalocsa Antalhoz, Otília Szent Királyi Mórichoz.

A Sőtér családból meg kell említeni még Sőtér Ferencet (1796-1847) és fiát Dr. Sőtér Ágostont (1837-1905). Bár nem a Tápió-vidéken születtek, a Tápió-sápi előnév megtartották, ezzel utalva hovatartozásukra. Mindketten magas közéleti tisztségeket töltöttek be, Sőtér Ágostonnak több könyve jelent meg.

Ráthonyi Reusz Henrik Andor

Ráthonyi Reusz Henrik Andor terményáru kereskedő (1874-1946) lett a Sőtérek, a Ethrék és Blaskovichok után a kastély tulajdonosa és Tápiósáp földbirtokosa. Reusz Henrik a XIX. század végének új nemesei közé tartozott. „A millenniumi ünnepségek idején, „a közgazdaság terén szerzett kiváló érdemei elismerésével” szerzett nemességet és a már említett Ráthonyi nevet – díjmentesen. Sokrétű társadalmi szerepvállalására egyébként jellemző, hogy a Ferenc József-rend lovagja, a Pest vármegyei lótenyésztési bizottmány elnöke, az OMGE (Országos Magyar Gazdasági Egyesület) tanácstagja és több közgazdasági testület igazgatósági tagja is volt.”2 Budapesten a Krúdy utcában építtetett egy új palotát a frissen szerzett nemesi címének megünneplésére. Az épület és bejárata fölött a Ráthonyi-Reusz kovácsoltvas családi címer ma is látható. „Fiai: Frigyes, orvostudor, egyetemi magántanár, Andor, jogtudor, a földmívelési minisztérium segédtitkára.”

Kép: Ráthohyi-Reusz Henrik családi címere: Ráthohyi-Reusz Henrik családi címere: kék alapon, hármas zöld halmon nyugvó arany koronán vörös kar könyököl. A kar három búzakalászt tart.

Érdemes beleolvasni Reusz Henrik tápiósápi birtokának adataiba: „ Összterület 1170 m. hold. Ebből kert és beltelek 6, szántó 870, kaszáló 78, legelő 103, erdő 50 és szőlő 20 m. hold. Vetőforgó a föld minősége szerint 6-os és 854-es. Kb. 50 holdon luczerna- és lóheremagot termel. Dohányt 25 k. holdon. Lóállomány 22 angol félvér és pedig igás 10, kocsiló 6 és csikó is 6. Marhaállomány 162. Ebből 44 magyar és tarka jármos ökör, 64 nyugati tehén, 36 ugyanolyan gulyabeli, 3 tenyészbika és 15 hizómarha. Napi tejhozam 400 liter, a Budapesti Közp. Tejcsarnok számára. Fő-borszőlőfajok: mézesfehér, ezerjó és pozsonyi kadarka. Van egy 8 lóer. gőzcséplő, két marokrakó és egy kévekötő aratógép. A munkaerőt helyben szerzi. Napszámárak: férfiaknál 100-240, nőknél 80-160 fill. A földhaszonbér 20 kor. és adó.

Reusz Henrik Budapest legnagyobb adófizetői közé tartozott, Tápiósápon a szájhagyomány szerint „csak 20 fillérrel volt kevesebb pénze, mint az Istennek”, mégis elszegényedett. A kastélyt is el kellett adnia, a katolikus egyház apácazárdának vásárolta meg.

Vincés nővérek

Vincés nővérek érkeztek 1931 őszén az épületbe, kiknek vezetése alatt először óvodás gyerekek, később iskolások nevelésében is részt vállaltak. Az óvodába 6 éves korig fiúk is jártak, az iskolások közül azonban csak a leányok. Az épület lakói tehát a következő két évtizedben apácák és helybeli iskolás gyerekek lettek. Az épületet a falusiak a kedvesnővérek után „zárdának” is nevezik a mai napig. 3kép: Sőtér kastély napjainkban

A II. világháború után az iskola egy ideig még katolikus felekezeti népiskolaként működött, a Vincés nővéreket 8-szor is elüldözték innen, majd 1948-ban az országgyűlés elfogadta a 33. törvényt az egyházi iskolák államosításáról. A kastély nagy része ekkor, a többi pedig 1950-ben került állami tulajdonba. A funkciója nem változott, maradt oktatási intézmény.

Tápiósápi diákok tanultak (több, mint 60 évig) a Sőtér kastélyban, vagy Zárdában 1996-ig. Ekkor az iskola új épületbe költözött.

Üresen, némán várja az épület 1996-tól a további sorsát. Felújítása igen szükségszerű lenne.

Irodalom

1 Basa László Sőtér Tamás, a fejedelem ezredes kapitánya – kézirat

2Borovszky Samu Magyarország vármegyéi és városai

3A Szent István Általános Iskola története szerk. Borbás Ágota – Zemen Pálné

4 Katus Norbert Kucza Péter Ahogyan nagyszüleink látták