A második szakasszal folytatjuk városunk képzeletbeli körülkerülését. Az előző alkalommal a Szőlő utcából indulva bejártuk a hét dombot, eljutottunk az egykori Tápiósüly határát jelölő Sárkány hegyig. Most innen folytatjuk jelképes túránkat a tápiósápi városrész nyugati határa mentén szelídebb dombok és völgyek között. Előbb azonban át kell jutnunk a Sárkány hegyen.
A Sárkány hegy (1) neve hátborzongatóan hangzik. Lehetséges, hogy egykor hétfejű sárkányok tanyáztak ezen a területen? Lehet, hogy Sárkány nevű tulajdonosa után kapta a nevét, vagy a hegy formája ihlette meg az egykor itt lakókat? De az is lehet, hogy a széljárás miatt kapta a nevét. Nem tudjuk. Az 1808-as térképen a „peres” megjegyzés áll alatta. A per már 1719-ben kezdődő határvita Sárkányszakasztás hegyről szól, mely területet ősidők óta ”kétfelé való szakasztás előtt a sülyiek addig bírták és élték a maguk határát”.
Átkelve a Sárkány hegyen jutunk el Oszlárig. A terület a középkorban falu volt. Oszlár régi magyar személynév, ami utalhat ősi tulajdonosára is. 1252-ben IV. Béla király adománylevelében Uzlar, majd ,,villa”-nak nevezik. A török hódoltság előtt templomos helyként szerepelt és még a török világ kezdetén is lakott hely, faluként említik, de a török megszállás utolsó évtizedeiben puszta lett. A török megszállás után az újratelepült Tápiósáp külterületi részeként említik az anyaegyház filiájaként (fiók- vagy leányegyháza) 99 római katolikus, 15 református és evangélikus lakossal ½ óra távolságra a falutól. Templomának romjai még az 1800-as évek végén láthatóak voltak. A XX. században már Nagyoszlár és Kisoszlár pusztaként külön-külön szerepel.
Kisoszlárt (2) érjük el a Sárkány hegyen átjutva. Az egykori uradalmi ház, a cselédházak és a dolgozók házai mára már nem látszódnak, lebontották, néhány kerítés darab utal az egykori lakott helyre, és a park egypár különleges fája még elüt a környező fák közül.
A 31-es úton, az Alsó Tápión és a vasúton is átkelve Nagyoszlárra (3) érünk. Nagyoszláron sem látható már a kastély, de a gazdasági épületek még állnak. Jelenleg lovasközpont üzemel itt. E két oszlári birtokhoz egy-egy mesterséges tó is tartozott a 31-es út és a vasút közötti részen.
1907-ben épült itt egy tanyasi iskola tanítói lakással. Nagyoszlárról, Kisoszlárról, Szentistvánról és a környező tanyákról járt ide 20, 30, 40 tanuló az 1-4. összevont osztályba, a beírási körzet 2-3 km távolságra is lehetett. Az 1970-es évek elején szűnt meg a tanítás. Ezután a falusi iskolába kellett járni ismét a gyerekeknek. Az 1960-as népszámláláskor Nagyoszláron 140 fő, Kisoszláron 40 fő lakott.
Oszlártól északi irányban kezdődik egy ÉNy-DK fekvésű völgy, mely egészen a vasútig húzódik le, ez a Bense völgy (4). A területet szántóföldként használják jelenleg is. A Zemen család gazdaságának részét képezte a tsz megalakulásáig. A férjem apai dédnagyapja szolgált Mária Terézia császár és királynő nevét viselő 32-es gyalogezredben. A dédnagypapa egy kimagasló tettéért kapta a Tápiósáp külterületéhez tartozó kis birtokot, mely sokáig az ő nevét viselte.
A Bense völgyön áthaladva ÉNy-i irányba, a Mogyorósi völgyben (5) haladunk tovább, mely nevét feltehetően a mogyoró bokrairól kapta.
A Mogyorósi völgy és az Alsó Tápió közötti területet nevezték Tályának (Talla=magas), Hrabinának (6), amit magyarul gyakran Rabinának is mondtak. Tápiósápon szlovák, tót anyanyelvű emberek éltek, a szó (Hrabina) magyarul grófnét jelent. Más értelmezésben a „hrab”, gyertyán szó alapján Gyertyános is lehetett. Páratlan innen a táj, belátható a kis patak völgye és a távolban a Szent István templom. Túránkat a Cickai utat keresztezve folytatjuk átkelve a Nagy Száraz hegyen. Meredek ösvényen lejutunk a patakhoz.
Manapság csak Sápi pataknak (7) hívják a tápiósápi városrészen keresztülfolydogáló patakocskát. Régi katonai térképeken ezt az ágat Alsó Tápióként jelezték, a körülötte lévő területet Alsó Tápió völgyének. A Tápió–Hajta Vidéke Tájvédelmi Körzet elnevezése szerint lett ez az ág Sápi patak 1998-tól. A patak felső szakaszán az 1970-es években gátakat építettek, így a Tápió vizét három tóvá duzzasztották.
A Sülysápi Horgásztavakat (8) a környező dombok oldalából több forrás is táplálja. Az 1990-es évekig a tsz halastóként használta. Az 1-es, 2-es és 3-as tóban különböző méretű halakat neveltek. Évente lehalászták és a halakat értékesítették. A privatizáláskor magánkézbe kerülő tó napjainkban a horgászok birodalma. Növény és állatvilága igen gazdag.
Kistelekre (9) érünk a Horgásztavak vizét őrző gáton átkelve. Említik Kisteleg néven is. Idilli, viszonylag új külterülete a városunknak. A házak a völgyben csordogáló patakocskára és a tóra néznek, a kertek a dombon lévő erdőbe olvadnak.
Forró-forrás, Forró puszta (10) irányába folytatjuk képzeletbeli utunkat a Horgásztavakat elhagyva, az egykori Alsó Tápió (most Sápi patak) forrása felé. Lassan kiérünk Sülysáp határán, de a forrást még látni szeretnénk. A szomszédos Isaszeg határában megpillantjuk a forrást. Már a neve is beszédes, vonatkozhat az időjárásra vagy a forrásból bugyogva előtörő vízre is. Mára kissé elhanyagolt a környezete, nehezen megközelíthető. Egykor egy uradalmi épületegyüttes, (8-10 ház) állt a Forrástól északra lévő domb tetején, Forró puszta. A helybeli emlékezet szerint csővezetéken keresztül a forrás vizét is felvezették oda. A 2. világháború után bontották le az uradalmi házat a gazdasági épületekkel együtt.
Folytatjuk.
Zemen Pálné
