Szeretnél Játszani?

Folytatva az előző lapszámban megkezdett régi játékok felidézését, most a labdajátékokat elevenítjük fel. A labdát, ezt a több ezer éves, gömb alakú eszközt rengeteg szórakozásra, hasznos időtöltésre használták, használják, igen sok sportág kelléke. Régen a gumiból készült labda nagy kincs volt, nagy- és dédszüleink még a rongylabdát dobálták, rúgták.

Manapság fiúk és lányok is szívesen játszanak vele. Lehet egyedül pattogtatni, párban egymásnak adogatni, csapatokat alakítva versenyezni. A lehetőségek tárháza kimeríthetetlen, olcsó, szórakoztató módja a gyerekek fejlesztésének és amellett, hogy kielégíti a mozgásigényüket még fejlődik a koordinációs képességük is. A felnőttek is számtalan labdás sportot űznek.

Az 1950-es ’60-as években még ismert volt az alábbi játék, helyben több változatát játszottuk faluszerte. A labdát a falhoz vagy a földhöz kellett ütni s közben ezt a mondókát mondani:

Egy előre (a labdát egyszer a falhoz dobni, majd elkapni)

két kettőre (a labdát a falhoz dobni, majd két kézzel visszaütni és elkapni)

három hatra (a labdát a falhoz dobni, majd kétszer visszaütni és elkapni)

hat kilencre (a labdát a falhoz dobni, majd háromszor visszaütni és elkapni)

üsd ki tízre, tizenegyre (a labdát a falhoz dobni, négyszer visszaütni, majd elkapni)

gyertyatartó (a labdát jó magasra a fej fölé dobni, majd elkapni)

vaskoppantó (a falhoz ütött labda pattan egyet a földön és ezután kell elkapni)

egy a falra (a falhoz dobott labdát fél kézzel elkapni)

egy a földre (a földre dobott labdát fél kézzel elkapni)

jobb térd (a labdát a felemelt jobb térd alatt kellett a falhoz dobni, majd elkapni)

bal térd (a labdát a felemelt bal térd alatt kellett a falhoz dobni, majd elkapni)

forgás (a labdát a falhoz dobni, egyet fordulni, majd elkapni)

A játék célja, hogy a labdát ne ejtse el a játékos a mondóka közben. Ha elejti, akkor elölről kezdi. Ha többen játszák, lehet versenyezni. Aki hibátlanul végig csinálja a feladatsort, az kijárt egy osztályt, kezdheti elölről. Az nyer, aki több osztályt ki tud járni.

A labdaiskolát is falhoz dobálva játszottuk, de ehhez nem volt mondóka. Ennek a játéknak is ismert szűkebb és bővebb változata. Lehetett egyedül is játszani, de akkor volt izgalmas, ha többen voltunk. A feladatok a labdával egyre nehezebbek lettek. Nyolc osztály volt, s ha valaki hibázott, a következő játékos került sorra. Először a falhoz dobtuk két kézzel, majd elkaptuk, majd a falhoz dobás közben egyet, kettőt, hármat, elöl-hátul, hátul elöl tapsoltunk, és utána kaptuk el a labdát. A gombolyításnál a két csuklónkat forgattuk. Egyik majd másik láb alatt is a falhoz dobtuk a labdát, végül az ütésnél két kézzel vissza kellett ütni a falhoz és elkapni. Ha valaki hibázott, a következő játékosra került a sor.

A falhoz dobálóshoz több játékos kell, akik a fallal szembe, egymás mögött sorakoznak fel. Az első a falhoz dobja a labdát és a sor végére szalad. Mindig a sor elején állónak kell elkapnia a labdát. Aki nem tudja elkapni, az kiesik. Az utolsónak bennmaradó nyer.

A cicázáshoz legalább hárman kellenek. Ketten egymásnak szembe állva dobálják a labdát, a harmadik pedig a kettő adogató között igyekszik megszerezni azt. Ha sikerül neki, akkor azzal cserél helyet, akinek a dobásából elkapta. Egy másik változat szerint többen is játszhatják, akkor vagy több cica áll a két adogatók között, vagy az adogatók kört alakítanak, és egy cica van a közepén.

A méta játék hasonlított a teniszezéshez, de háló nélkül és ütő hiányában lécdarabokkal játszották ketten, négyen vagy többen is. Rongylabdát vagy állatok szőréből készült labdát ütögettek. A gumi vagy teniszlabda nagy kincsnek számított. A teniszpályán (ilyen is volt a két világháború között Tápiósülyben!) labdaszedő gyerekek gyakran kaptak a játékosoktól leselejtezett teniszlabdát.

Igen kedvelt csapatjáték a kidobós. Két csapat egymással szemben áll fel. A játék során az a cél, hogy az ellenfél játékosait eltalálják a labdával, s ezzel kiüssék a pályáról. A pattanó labda nem érvényes. Ha az ellenfélnek a labdát sikerül elkapnia, akkor ő dobhat. Az utolsó pályán maradt játékos csapata nyer. Ennek a játéknak több szabálya is ismert, kezdéskor a csapatok megegyeznek, hogy melyiket alkalmazzák.

A focinak az évtizedek alatt nem változott a népszerűsége. Nagy csaták folytak 1970 előtt a tápiósülyi és tápiósápi csapat között. A pálya szélén mindig igen sokan szurkoltak a csapatoknak. Sápon 1969. június 22-én a magyar színész válogatott – sápi öregfiúk mérkőzésen többek között Papp Laci, Kabos László, Kibédi Ervin is labdába rúgott. A mérkőzés eredménye 5 : 5 lett.

Akárhogy is, a labda az örök játékszer: nem lehet elég korán elkezdeni, befejezni pedig soha. És talán az egyetlen olyan játékeszköz, mai nem megy ki a divatból és sosem lesz kellemetlen vele játszani, sőt nagyon kiváltságos az, aki ismeri, tudja, bírja egy-egy labdajáték csínját-bínját. A cikkben felsorolt játékok közül több is akad, amiken nem fogott aidő, és a gyerekek ma is ugyanolyan önfeledten játsszák, mint 50-60 évvel ezelőtt. Maradjon is így!

Bárdos Lajos Röppen a labda című kánonjával kívánok minden labdával játszó olvasónak jó játékot.