A kérdésre ritkán válaszolnak „nem”-mel a megkérdezettek. A játék végigkíséri az ember egész életét, varázsa minden korosztályt magával ragad. Önként, szabadon választott tevékenység, benne minden lehetséges, lehetsz győztes, erős, király, katona vagy bármi. Minden generációnak megvannak a kedvelt játékai.
Manapság, ha beírom a számítógép keresőjébe azt a szót, hogy „játékok”, rögtön 9999 ingyenes online játékot és játékboltok, webáruházak sokaságát ajánlja fel a gép. Csak győzzék a gyerekek – vagy a szüleik – kiválasztani a lurkó életkorának legmegfelelőbbet! Az idősebb korosztály is bőven tud válogatni a kínálatból.
Hogy is volt ez kb. 100-200, vagy még több évvel ezelőtt? A kis libapásztor vagy pásztorfiú kihajtotta a jószágokat a rétre és, hogy jobban teljen az idő fűzfasípot faragott magának és máris szólhatott a dal. A falusi gyerekeknek régen szüleik, nagyobb testvéreik vagy saját maguknak készítették el a játékaikat a környezetükben lévő természetes anyagokból. Készültek játékok faágakból, bogáncsból, sárból, gyékényből, nádból, kukoricaszárból, csutkából, csuhéból. Alapanyagul szolgált minden, ami a természetben fellelhető volt. A játék készítésének csak a fantáziájuk, ötletességük szabott határt.
De eltelt 100 év és a jószágokra villanypásztor vigyáz, a mégis elkóborló állatot chipek segítségével keresik meg és az egykori pásztorfiú dédunokája fűzfasíp farigcsálása helyett okostelfonját simogatja, s aligha pásztormuzsikát hallgat rajta. A népi játékok egy része lassan néprajzi könyvekbe, múzeumok polcaira vonul vissza.
Íme, most egy csokorra való dédszüleink, nagyszüleink, gyermekkorunk játékaiból.
A fűzfasíp készítése nem is volt olyan egyszerű. Az ügyesség és türelemmel végzett faragás mellett tudni kellett, hogy csak tavasszal készíthető egyenes, csomómentes 2-3 éves fúűzfavesszőből. A munka megérte, mert lehetett fújni, zenghetett a síp.
Az első játékok között lehetett a csutkavár építése. A nagymama szakajtóba morzsolta a kukoricát, mellette pedig halmozódott a csutka. A kisebb gyerekekre gyakran a nagymama vigyázott, így adódott tehát, hogy a kisgyerek elkezdte rakosgatni a csutkákat. Kettőt – kettőt egymásra merőlegesen rakva épült a vár. Készült a csutkából csutkaló csutkaszekérrel és csutkababa is. A csuhéból csuhébabák készültek, aminek a kukorica bajuszából lett haja. Itt lehetett a haj fonását tanulni, gyakorolni.
A kislányok kedvelt játéka volt régen is a baba. Kisebb, nagyobb rongybabákat készítettek kezdetben a szüleik, később saját maguk, majd ezeknek a babáknak szabászati hulladékokból ruhákat varrtak. A kartonpapírból készült babaház berendezéseit bogáncsból rakosgatták össze. A bogáncságyra lepedőt, párnát és takarót, az asztalra terítőt is varrtak.
A fiúk gyakran készítettek maguknak íjat és a nyilat. Mogyoróvessző és egy kis madzag kellett csak hozzá. A csúzli is mindig házilag készült Y alakú faágból, rugalmas zsinórból és egy kis lövedéktartó bőrdarabkából.
Karikahajtáshoz egy leselejtezett bicikli abroncs kellett, egy bot vagy drót segítségével gurították. Kézzel tilos az abroncshoz érni!
A diótörőt főként ősszel, dióverés idején, vagy télen diótöréskor játszották. A kellékei egy cső, egy deszkadarab és egy kalapács. A csövet ferdén a deszkára helyezték és a felül lévő lyukba az egyik játékos bedobott egy diót, amit a másik játékosnak a cső kimenő végén kellett lecsapnia. Az összetört diókat csak meg kellett tisztítani, ledarálni és már sült is a diósbejgli.
A zúgattyú egy hangot adó játékszer volt. Egy vonalzó nagyságú (30 cm) fa léc egyik végébe lyukat fúrtak, amibe egy karhossznyi madzagot kötöttek. Nyújtott karral jól megpörgették a fadarabot, ami ilyenkor zúgó hangot adott ki.
A búbattyúhoz egy nagyobb méretű gomb és egy zsinór kellett. A gomblyukakon a zsinórt áthúzták, majd a zsinór két végét összekötötték. A gombot a zsinórpár közepére húzva jól megforgatták, majd kicsit megfeszítették. A gyorsan pörgő gomb búgó hangot adott ki.
A levélsíphoz mindössze egy falevél szükséges. A két hüvelykujj közé szorítva közelről jól meg kell fújni, éles hangot ad ki.
A kukoricahegedű a kukorica szárából készült. Két darab kétízes szárdarab egyikéből a hegedű, a másikból pedig a vonó.
Aratás idején szalmából készült gyűrű díszítette a kislányok ujjait.
Kicsikkel, nagyobbakkal próbáljuk ki ezeket a játékokat, jó szórakozást kívánok.
Zemen Pálné
