„Hazánk 2. világháborút követő történelmét meghatározta az a tény, hogy Magyarországot a szovjet csapatok szabadították fel a német megszállás alól.” (Glatz Ferenc)
TSz történelem 3.
60 éve alakultak meg Sülysápon a mezőgazdasági termelőszövetkezetek. Sorozatunkban a megalakulásuk előzményeit, körülményeit és első éveit idézzük fel a visszaemlékezők és a korabeli sajtó segítségével.
Az érem másik oldala – a korabeli sajtó
Előző lapszámunkban a sülysápi emberek visszaemlékezéseit olvashattuk, most nézzük meg az érem másik oldalát, a hivatalos sajtóból. Két országosan megjelenő lap is beszámolt tápiósülyi Virágzó tsz 1963-ban tartott zárszámadásról. A MAGYAR hírek 1963. február 15-i számában ZÁRSZÁMADÁS a tápiósülyi „Virágzó” termelőszövetkezetben címmel jelent meg Joós F. Imre írása.
„– Nem lesz munkáskéz, aki dolgozzék a majd háromezer holdon – mondogatták itt is, ott is.
A hír bejárta a falut. Sokan töprengtek, legyen vagy ne szövetkezet. Itt van-e már az idő, vagy várni kell még.
– Várjon, akinek van miből – mondogatta Szücsi József, a falu egyik legjobb gazdája és aláírta a belépési nyilatkozatot. Azt is megmagyarázta, hogy miért: Ő és a felesége nem győzik a munkát. Segítség kellene. A fia kijelentette, nem lesz paraszt, a kárpitosárugyárban szegődött el. Éppen a pesti piac közelsége miatt kellene többet termelni, de ahhoz vagy több kéz, vagy gép kellene.
Szücsi Józef után jött Dinnyés Illés, a nyugalmazott vasúti váltókezelő. Huszonnégy esztendeig szolgált a MÁV-nál. 11 állomásfőnöke és 150 forgalmistája volt. 24 esztendőn át szeretett volna egy talpalatnyi földet szerezni, sohasem jutott hozzá . . . Jelentkezett Agócs Mari néni is. Valamikor az uraságnál volt szakácsnő. De nemcsak a konyhához, hanem a baromfitenyésztéshez is ért.
– Ha úgy látom – mondogatta –, hogy a munkám után meg tudok élni, maradok…
Aztán jöttek sorra, rendre a többiek. És egy szép napon megszületett a Virágzó Termelőszövetkezet. Az első aszályos esztendő után az első zárszámadó közgyűlésen magyarázta Szücsi József a társainak:
–Ha be nem lépek a közösbe, most ráment volna a házrészem erre a keserves esztendőre.
És az első aszályos esztendő után jött a második. Talán még erősebb volt, mint az előző, a fagy is megdézsmálta a vetéseket télen. Még a Virágó Termelőszövetkezet is arra kényszerült, hogy 650 000 forint bankkölcsönt vegyen fel.
–Semmire sincs ideje annak, aki mindig az időre várakozik – mondogatta Dinnyés Illés és hozzátette – ugye okosan tettük, hogy megcsináltuk a szövetkezetet.
A bankkölcsönt visszafizette a termelőszövetkezet, utolsó fillérig, mert egy majdnem háromezer holdas nagybirtokon, ami elvész a réven, megkerül a vámon. Van a Virágzónak tehenészete, sertéstenyészete, baromfifarmja, juhászata. Aki megfogta a dolog végét meg is találta a számítását. A baromfifarmot Agócs Mari néni vezeti. 1800 forint a havi jövedeleme. Papp Jánosnak, az állatgondozónak, aki a feleségével együtt dolgozik 1400 munkaegysége van. Nagy Károly, a sertésgondozó 1100 munkaegységet szerzett. A havi jövedelme 3200 forint, mert többnyire 100 munkaegységet teljesít minden hónapban. Szücsi József növénytermesztési brigádvezető 2500 forintot keres havonta.
A Virágzó Termelőszövetkezet – ezt hangoztatta az elnök a zárszámadó közgyűlésen elhangzott jelentésében – csak a közepes termelőszövetkezetek sorába tartozik. Sok a gond, sok a baj még egyelőre. A tejtermelésben még ebben az esztendőben is az utolsó helyen kullogott a szövetkezet. A kukoricatermelést nemcsak a fagy és az aszály dézsmálta meg. Ritkára hagyták a vetést, hiányosan kelt, és a töltögetéssel is megkéstek. Nemcsak szorgalmas Szücsi Józsefek, hanem munkahalogató lusták is vannak ám a tápiósülyi termelőszövetkezetben. Nincsenek még megfelelő gazdasági épületek. A tiszta jövedelemből 130 000 forintot meg kellett hagyni a bankszámlán, hogy januárban és februárban, amikor nincs számottevőbb bevétele a Virágzónak, ki tudják fizetni minden tagnak a munkaegységenként járó 8 forintos előleget. Ezenkívül fizetik a földjáradékot is azoknak a termelőszövetkezeti tagoknak, akik földet hoztak be az alakuláskor. Van tehát gond és megoldásra váró probléma elegendő. Az egyik legsúlyosabb baj a munkaerő-hiány. A tagok közül 252-en hatvan éven felüliek. A munkaerő-hiányon úgy segít a szövetkezet vezetősége, hogy gépesít. Kacsora Pétert, a juhászt meg édesapjával együtt Törökszentmiklósról „toborozták” Tápiósülybe.”
A Képes Újság 1963. febr.16-i számában ezeket olvashatták:
„A falunak Tápiósüly a neve, a termelőszövetkezetet Virágzó-nak hívják, a művelődési otthon homlokára ez van írva: Béke és Barátság. A falu öreg, mint a Tápió medre, a termelőszövetkezet most fordul élete harmadik évébe, a művelődési otthon esztendeje épül és a mai nap a születése napja…
Az ünneplő közönség hallgat. Komoly feketében, rámáscsizmában a férfiak, új kabátban, kendőben az asszonyok. Kettős ünnep a mai. Avatják a művelődési otthont és zárszámadó közgyűlést tartanak. …
Két esztendő nem nagy idő, ennyi idő alatt épült a művelődési otthon és ennyi ideje él a Virágzó Termelőszövetkezet. 2362 hold ennek a Tápió menti paraszti nagybirtoknak a földje, tagjainak száma pedig 431. A múlt esztendőben hétmillió forint éréket termeltek, 4 millió forint költséggel –, tehát hárommillió forintos tiszta nyereséget értek el. Több mint 9000 forint jut tehát átlagban egy dolgozóra. Egy munkaegység 32 forint 42 fillért ér… Ezeket az adatokat Benkó József, az elnök sorolja fel egymásután.
A tagok hallgatják az elnöki jelentést. Tűnődve, csendben. Nem mondják, de tükröződik az arcukon, látszik a szemükön, az jár a fejükben, amiről a közgyűlés előtt beszélgettek.
Két esztendeje, nem is kevesen, úgy vélekedtek még, hogy Tápiósülyön nem érett meg az idő arra, hogy termelőszövetkezetet alakítsanak. A falu mindössze 40 kilométer Budapesttől. A lakosok száma 3000 és a zöme budapesti, vagy környéki gyárakba, üzemekbe jár dolgozni.”
Mire gondoltak, mi járt a fejükben az elnök beszédét tűnődve, csendben hallgató tápiósülyi tsz tagoknak 1963. februárjában a művelődési ház nagytermében? Az a 60 év körüli ember, aki nyáron kigyalogolt a falu határába vállán a kapával, majd órákig dolgozott, – esetleg a saját földjén – este haza gyalogolt és mindezért kapott egy munkaegységet, azaz 32 forint 42 fillért, mire gondolhatott vajon? 60 év elteltével mi is feltehetjük a kérdést: Mi járhatott a fejében, mi lett volna ha…?
Zemen Pálné
