Terék József Magyar Arany Érdemkereszttel kitüntetett zenei előadóművész, zeneszerző, zenepedagógus. Városunkkal igen régi a kapcsolata, szinte minden nagyobb rendezvényen találkozhatunk vele és barátaival az utóbbi években, de hallhatjuk a Dankó Rádióban, láthatjuk a televízióban, vagy ellazulhatunk számtalan CD-jének egyikét hallgatva.

Évek óta gyűjti a Tápió-vidék népzenéjét. Megjelent két könyve is ebben a témában: A Tápió-mente zenekarai a XX. században (rezesbandák, cigányzenekarok, népi zenészek) című, – mely feldolgozza Sülysáp népi zenekaros múltját is –; és a 100 év 1000 népdal a Tápió-mentén. A „gyűjteménnyel sikerült a Tápió-menti falvak zenei hagyományát, az utolsó évszázadbeli állapotok szerint, hitelt érdemlően bemutatnia s ezzel …a magyar népzenetudománynak is nagy értékű szolgálatot tennie”,  – írta erről a könyvről Sárosi Bálint, a zenetudományok akadémiai doktora, Széchenyi-díjas népzenekutató.

Honnan fakad a népzene iránti szeretete?

Már 11 évesen elkezdtem muzsikálni a Tápió mentén jól ismert Szívós István és Szívós Istvánné Terék Mária által vezetett néptáncegyütteseknél, ami a mai napig meghatározza előadóművészeti munkámat, ahhoz való hozzáállásomat. Kezdetben citera-ének-klarinét (néha furulya) összeállításban zenéltem nagybátyámmal és nagynénémmel, majd rövid idővel később bekerültem a tápiószentmártoni Tóthágas zenekarba, ahol nagy szeretettel fogadtak, mint ifjú fúvóst. Tisztesség, őszinteség, emberség, alázat, pontosság. Ezeket tanultam meg gyerekként és igyekszem felnőttként is középpontba helyezni.

A sors úgy hozta, hogy 2000-ben a nagykátai Tápiómente Táncegyüttes zenekarának tagja lehettem, majd 2004-től a salgótarjáni Dűvő Népzenei Együttesben muzsikáltam 5 éven át. Kísértük a Kossuth-díjas Sebestyén Mártát, tanítottunk az USA-ban, Seattle-ben magyar népzenét és rengeteg barátot szereztem ez alatt az idő alatt, megismerhettem a magyarországi népzenei élet apraját-nagyját. 2008-ban saját zenekaromat alakítottam meg Terék József és barátai néven, a csapatot pedig az egykori Duna TV Kívánságkosár műsora tette igazán híressé. Muzsikáltunk a balatonfüredi Anna-bálon, szerepeltünk a BBC stábja előtt filmforgatáshoz, jelen voltunk a 2017. évi világkiállításon Astana-ban, Kazahsztánban, és még folytathatnám a sort. Összesen 33 ország ismerhette már meg muzsikánkat, nagyjából 100 külföldi utazáson vagyunk túl, a fellépések száma pedig már 1000 fölött van az itthoni felkérésekkel együtt. Szeretünk őszintén és kizárólag élőben muzsikálni, mert amit csinálunk a színpadon, az jön le a közönségnek is, őket pedig nem lehet átverni.

Értékmentő munkájának eredménye 7 Tápió-menti település saját népzenei CD, valamint 4 összegző kiadvány.  Tervezi, hogy a még kimaradt településekkel teljessé teszi a sorozatot?

Minden településnek el szeretném készíteni a saját népdalait tartalmazó kiadványát. Ez rendkívül fontos, hiszen a helyi fiatalok többsége már nem ismeri saját népdalait. Ahol már megvalósultak a települési kiadványok, ott adott a lehetőség, hogy a helyi tantervbe illesztve a gyerekek megtanulhassák saját dalaikat, népi játékaikat, illetve ezt segítik az összegző kiadványok is. Oktatási szempontból talán legfontosabb a”100 év 1000 népdal a Tápió mentén” című könyv, melyben mind a 21 település népdalos anyaga megtalálható szakmai szempontok figyelembe vételével. Lektorált kötet, melynek tartalma hasznos oktatási segédanyag ma már az általános iskoláktól egészen a Zeneakadémiáig.

Bizonyos településeken már éneklik a helyi népdalokat a tanulók és megyei, országos népdaléneklési versenyeken is sikereket érnek el vele. Amikor az éneklés szeretete találkozni tud a helyi népdalokkal, akkor elmondhatjuk, hogy sikeres volt a kulturális helyi értékmentő munka.

Jelenleg a Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszékén írom disszertációmat „A Tápió mente népdalai, népzenéje a XX. században” címmel, mely bízom benne, hogy elkészültével további adalékul szolgálhat majd a vidék népdalos, népzenei kultúrájának kutatása, megismerése terén.

A Tót népdalok a Tápió mentén CD gyűjtésében mi is segédkeztünk. Hat tápiósápi néni is énekel rajta. 2018-ra már mind a hatukat eltemettük. Mondhatjuk, hogy az utolsó pillanatban vagyunk?

Sajnos igen. Nagy veszteség, hogy földi útjukat lassan befejezi valamennyi helyi adatközlő énekes. Ez által egy korszaknak is vége, melyet ők képviselnek életmódjukkal, szellemiségükkel, őszinte értékrendjükkel és önzetlen segítőkészségükkel. A sülysápi tót népdalok gyűjtésnek köszönhetően egy szinte mára már elfeledett kor tárult elénk, mely több évszázados kulturális értékeket hordoz magában, mely a betelepítésnek köszönhetően került vidékünkre és hagyományozódott át generációkon keresztül. Hatalmas helyi értékfeltáró munka volt az, amit Zemen Pálné és Németh Jánosné megmentett kutatómunkájuk segítségével, hiszen ők eljuthattak az utolsó helyi lakókhoz, akik még énekelték a tót dalokat, illetve beszélték a tót nyelvet.

Milyen viszonya alakult ki Sülysáp lakosságával az elmúlt években?

2009 óta folyamatosan jelen vagyok Sülysáp kulturális életében. Népzenekutatóként, előadóművészként és barátként érkezek a településre valamennyi alkalommal. Nagyon jó érzés, hogy a helyi lakosok szeretettel, barátsággal és kölcsönös tisztelettel fogadnak. Lassan már az utcákon sem tudok elsétálni ismeretlenül. Valamennyi generáció kapcsolatba került velem ez alatt a tíz év alatt. Fiatalok és öregek dalolják a helyi népdalokat, engem pedig nagyon jó érzéssel tölt el, hogy a helyi értékek kutatása terén valamit én is hozzá tudtam tenni a Sülysápi Értékek Tárához.

Népzene – néptánc, egy tőről fakadnak. Innen már csak egy kis lépés volt a népviselet kutatása vidékünkön. A Tápió mente népviselete Icímű könyvében lehetőségünk adódott, hogy e reprezentatív kiadványban egy kicsit részletesebben is bemutathassuk Tápiósáp és Tápiósüly népviseletét. Napok alatt elfogyott a könyv. Várhatjuk az újranyomását, folytatását?

A népviseletes könyv az 1985-ben megjelent „Ikvai Nándor: Tápió mente néprajza” című kétkötetes monográfia ismereteit is tartalmazó, valamint újabb kutatási ismereteket összefoglaló kiadvány, mely várakozáson felül valóban elkelt néhány nap alatt. Sülysáp, Mende, Úri, Tápiószecső, Tápióság népviseletes értékei mellett azonban a többi településnek is ide illő értékei vannak. Ezekkel a helyi új ismeretekkel kiegészítve szeretném elkészíteni a Tápió mente népviselete kötetet, mely összefoglalja a már feltárt és a még nem publikált népviseletes értékeket. Úgy gondolom, hogy ez így lesz rendjén, ennek elkészítése viszont még további 2-3 év.

A zene az a nyelv, melynél nincs szükség tolmácsra, a világ minden táján egyformán értik. A népzene mellett könnyűzenében is igen nagy sikereket ér el. Zeneszerző világversenyeken már többször jutott döntőbe saját szerzeményeivel. A népzene ad ihletet vagy ez egy újabb spektrum?

Mindig törekszem a magyaros megszólalásra, melyben központi szerepet kap a tárogató, a cimbalom, a népies motívumok, a virtuóz futamok. Ezt kiegészítve a klasszikus zene, a könnyűzene, valamint cigányzene jellegzetes motívumaival, illetve stílusvilágaival, megkapjuk azt az egyedi megszólalási módot, melyeket nagy örömömre az elmúlt években döntőbe juttatott a zsűri az angol „UK Songwriting Competition” zeneszerző világversenyen. Instrumental, azaz hangszeres kategóriában indulok mindig, mely egyben a legnehezebb kategória, hiszen a zene létező összes hangszeres stílusa megjelenik a klasszikustól a jazzig, népzenétől a rock and roll-ig. Az amerikai International Songwriting Competition világversenyén már 4 alkalommal is voltam döntős ugyanebben a kategóriában, sőt, szerzeményeim közönségszavazatok által a 2-3. helyeken is szerepeltek már. A leadott zeneszámok egy ilyen megmérettetésen kategóriánként nagyjából 1500-2000 szám a világ szinte valamennyi országából. Elég nagy a verseny.

Sok hangszeren hallottuk már játszani. Melyik a kedvenc?

A tárogató. Az újításoknak köszönhetően 125 éve rendelkezünk ezzel a reform-tárogatóval, melyet épp Kossuth Lajos halálának évében nyerte el jelenlegi formáját. Korábban egy kezdetlegesebb és kisebb hangszer volt a tárogató, mely minden bizonnyal nem nyerte volna el tetszését számomra, hiszen nem volt ennyire játszható hangszer, mint a mai. Míg a korábbi hangszer kis hangterjedelmű volt, nehezen játszható és nem kromatikus, a jelenlegi már bármilyen zenei stílusban megállja a helyét, fogásrendszere és megszólaltatása pedig szinte teljesen megegyezik a mai szoprán szaxofonnal.

Hozzám nőtt az évek alatt, hangját és megszólalási lehetőségeit nagyon megszerettem és jó érezni, hogy itthon és külföldön is megdobogtatja az emberek szívét. Egyre több külföldi zenész is elkezdte beszerezni a tárogatót, hiszen egyedi hangja minden fafúvós muzsikust elvarázsol.

Honnan ered a hangszer iránti vonzalom?

Klarinétosként és szaxofonosként a tárogató nem áll messzi, hiszen nagyon hasonló a játékmód, a megszólaltatás. A vonzalom onnan ered, hogy egy ’56-os magyartól, nevezetesen a Kanadában, Victoriában élő Apt Kamilltól megkaptam nászajándékba a magyarság hangszerét, hungarikum hangszerünket, a tárogatót. A már több mint 60 éve külföldön élő, de szívében ízig-vérig magyar barátom azt kérte, hogy fordítsam a hangszert a magyarság javára, szolgáljam a nemes ügyet. Előtte többen meg szerették volna tőle venni az amúgy drága hangszert és sosem akarta értékesíteni. Én mindig venni szerettem volna, de nekem erre nem volt és nem is lenne pénzem. Ő pedig nekem adta, emberségből, szeretetből, pedig jómaga sem gazdag ember és nehéz élete volt. Szerinte az élet egy virágos rét. Van azon sok szép virág és tehénlepény is. Mi döntjük el, hogy melyiket szedjük fel és szagolgatjuk!

A hangszerről azért annyit még tudni kell, hogy talán 100-120 tárogatós van ma Magyarországon, többségük autodidakta, nem tanult zenész. Feladatomnak, küldetésemnek érzem a hangszer, ez által a magyar zene megszólalási lehetőségeinek hirdetését itthon és külföldön. Előadásaimat, koncertjeimet nagy szeretettel fogadják az akadémiák, egyetemek, nemzetközi fesztiválok, nagykövetségek és minden más jellegű helyszínek is. 2018-ban 14 országban 17 alkalommal koncerteztem, turnéztam, Kínától a Fülöp-szigetekig, Kanadától Dániáig. Mindenhol kuriózumnak számít a tárogató, illetve az általam képviselt tárogató hungarikum koncert, melyen bemutatjuk a hangszer megszólalási lehetőségeit a magyar zenei stílusokon keresztül a latin zenén át a jazzig.

Szeretettel beszél a munkájáról, barátság és melegség jellemzi önt.  A munka, a zeneszerzés és a gyűjtőmunka mellett jut idő a családra is?

15 éven át a tápiószentmártoni Földváry Miklós Alapfokú Művészeti Iskolában dolgoztam zenetanárként, illetve a végén néhány éven át intézményvezetőként. Akkor az oktatás mellett kutattam és muzsikáltam, most pedig megadatott, hogy Pest Megye Önkormányzatánál végezhessem a megye szolgálatában valamennyi település helyi népdalos, népzenei értékeinek kutatását, illetve bizonyos kulturális ügyekben Pest megye képviseletét. Hatalmas megtiszteltetés és nagyon nagy felelősség ez a feladat, mely egész embert kíván, kutatni pedig van mit, hiszen Pest megye 187 településének mindegyike sok kulturális értékkel rendelkezik, melyek összegző nyomtatott és online megjelenéseit 2023-ig szeretném elkészíteni.

A családom szerencsére nagyon elfogadó és tiszteletben tartják munkámat, ahhoz való hozzáállásomat, éppen ezért vagyok olyan hálás a sorsnak, hogy ilyen feleséget és két szép gyermeket (rövidesen hármat) adott nekem a Jóisten. Vigyázok rájuk, ők is rám és igyekszek mindent elkövetni, hogy a lehető legtöbb időt tudjam velük tölteni, hiszen szeretem őket. Munkám viszont azt követeli meg, hogy folyamatosan úton legyek, kutassak, publikáljak, előadjak, képviseljem a nemes ügyet Pest megye népdalos, népzenei értékeinek megmentése, illetve a tárogató hazai és nemzetközi népszerűsítése terén. A család és a munka közötti egyensúlyt minden ember keresi egész életében. Arra törekszem, hogy mindenki szemébe őszintén tudjak tekinteni és a munka hevében ne feledjem el, hogy családapa és férj vagyok, akit minden nap várnak haza. Értük dolgozom és minden cselekedetemmel azon vagyok, hogy ebben a rendkívüli módon felgyorsult és kétes értékközpontúságok halmazát hordozó világban rá tudjunk családommal találni minden időben a számunkra legfontosabb közös értékekre.

A zene híd a föld és a menny között – mondta Kodály Zoltán. Ön ezt a hidat nagyon sok pillérrel támogatja. Ha a szíve zene lenne, akkor mi lenne a közepében?

Zenével, énekléssel mindent ki lehet fejezni és ez átsegítette őseinket, elődeinket a mindennapos gondokon. Erőt adott a mindennapokban, kidalolhatták örömüket, bánatukat a földeken, otthon a munka végeztével. Mindig volt idő dalolni, volt idő egymásra, beszélgettek az emberek.

Ha a szívem zene lenne… Nagyon megindító gondolat. Akinek a szíve zene, az tele van érzelemmel, életérzésekkel és a zenészek, zeneszerzők ekként működnek, ezért vagyunk talán kicsit mások, mint a hétköznapi ember, ez által pedig magára a külvilág ingereire is másképpen, érzékenyebben reagálunk.

Jön az ihlet, melyet föntről kapunk adományként és a szívünkben fogalmazódik az meg, mert szívünkben él a zene, „szívünkben él a nemzet”. Gondolataimat, tetteimet pedig úgy próbálom őszintén kifejezni, megvalósítani, hogy mindig, minden időben ember tudjak maradni, bármi áron. Bartók Bélát, Kodály Zoltánt és számos nagy magyar embert is ez a gondolat vezérelt, munkásságuk pedig minden időben egy célt helyezett középpontba: a haza szolgálatát, annak szeretetét, miközben sohasem felejtjük el, hogy honnan indultunk, kik segítették útjainkat, majd mindezt hogyan tudjuk visszaadni a fiatal generációnak, zenével a szívünkben!

Zemen Pálné